Országgyűlési napló - 2001. évi téli rendkívüli ülésszak
2001. december 18 (249. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés képviselő frakcióba történő belépéséről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): - ELNÖK (dr. Áder János):
22 ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szentgyörgyvölgyi Péter frakcióvezető úr, Független Kisgazdapárt. DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! DélAfriká ban a közelmúltban apartheid múzeumot létesítettek abból a célból, hogy a felnövekvő nemzedék és a következő generációk is mindig emlékezzenek a terror szörnyűségeire. Egy sajátos magyarországi terrorcselekménysorozatról már én is szóltam itt a parlamentb en, a halottak napjával is kapcsolatban, amely ugyan fél évszázada történt itt, Magyarországon, de a túlélők nagy része azért még él. A kommunizmus üldözöttjeiről van szó, amely akkor itt, Magyarországon idegen szuronyok árnyékában valósulhatott meg. A mag yar föld népének egy csoportjáról szóltam, akiknek elvették a földjét, házát, gépét, állatát, sokuk életét is elvették. A kulákságról szóltam, a kitelepítettekről szóltam, és már akkor jeleztem, nem lehet öt perc alatt befejezni ezt a témát, ezért folytato m most. A 15/1950. számú BMhatározat alapján kezdődtek meg először a kitelepítések a jugoszláv határszélen, majd az ország más területein is, Budapesten is. Ezek a határozatok előre ki voltak töltve, csak a név és a foglalkozás hiányzott, ezeket töltötték ki utólag. A járási rendőrkapitányok voltak ezért felelősek, így nagy teret engedve a szubjektív megítélésnek. A levéltári anyagok szerint ilyenek szerepelnek a foglalkozások között: zsíros paraszt - mások munkájából él, vagy katonatiszt özvegye - kispolg ári életmódot folytat, vagy felvidékről áttelepült - nem jegyzett békekölcsönt. És ilyen okokra való hivatkozással vált valaki osztályidegenné, ilyen okokra való hivatkozással 1950 forró nyarán megállt a lakása előtt a gépkocsi, kis motyójával felpakolták, vitték az állomásra, ahol marhavagonba zsúfolva vitték őket az ország különböző kijelölt helyeire, főleg munkatáborokba, ideiglenes lakásokba, csirkeólakba, nyári konyhákba, juhakolokba. A kitelepítésnek az úgynevezett átnevelés ürügyén lényegében a fizik ai megsemmisítés volt a célja, másodsorban pedig az ingyenes munkaerő, robotmunka a gyapotföldeken, rizsföldeken. Az ideiglenesen kijelölt lakásokban, helyeken semmiféle orvosi ellátás nem volt. A gyerekek iskoláztatása is megoldatlan volt. Csak a hortobág yi Borzas- és Kónyatanyán 360 kiskorú gyerek volt összezsúfolva. Ezeknek még csakcsak megoldotta a debreceni klinika néhány jólelkű professzora az orvosi ellátását. Erről külön jelentés készült, úgy, hogy "a debreceni klinika igazi búvóhelye az ellensége s gyerekeknek" - így szólt a megfogalmazás. Ezért megrovásban részesítették Kulin, Löffel és Fornett professzorokat, Sántha professzort el is bocsátották az állásából. (12.00) Amikor 1953ban feloldották a kitelepítést, ők akkor sem térhettek vissza eredet i otthonukba. Szétszóródtak az országban, szétestek a családok, igazán soha nem is tudtak új életet kezdeni, csak a második, harmadik generáció. És mint említettem, ezektől az emberektől még soha senki nem kért bocsánatot, különösen nem kértek bocsánatot a z elkövetők, akik azért még itt élnek közöttünk. Ezekért a bűnökért valamiféle anyagi kárpótlás történt 1990ben, a kárpótlási törvény folytán, de erkölcsileg a szétesett családokért, az elvett életekért, elrabolt ifjúságért, elvett gyermekkorért - és pers ze a gyermekkori álmokért sem - soha semmiféle kárpótlás nem történt. Ezért legalább most, karácsony, a szeretet ünnepe előtt gondoljunk a túlélőkre, az egykori kitelepített gyerekekre, nem feladva annak az igényét, hogy egyszer még lesz bocsánatkéré s, addig is, míg Magyarországon is el nem készül, vagy meg nem nyílik a kommunizmus bűntetteinek múzeuma, amely stílszerűen talán az Andrássy út 60. szám alatt lesz. Addig is gondoljunk ezekre az emberekre! (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Áde r János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem.
