Országgyűlési napló - 2001. évi téli rendkívüli ülésszak
2001. december 18 (249. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BÁNKI ERIK (Fidesz):
149 száma jelen tősen felugrott, majdnem meghatszorozódott, a 13 vitanap alatt 641 volt a felszólalók száma. Az Orbánkormány ebben az évben zárta harmadik évét, azaz néhány hónap még hátravan a teljes négyéves periódus vitanapjainak összegzéséhez. Ebben a ciklusban eddig 14 politikai vitanapra került sor, azaz többre, mint a Hornkormány teljes négy éve alatt, és a vitában részt vevő felszólalók száma e részidőben nemhogy elérte, de túl is haladta az előző négy évet, ugyanis a 14 vitanap alatt jóval 700at meghaladó felsz ólalót számolhattunk össze. Itt meg kell jegyeznünk: a felszólalók száma nem azonos a felszólalások számával. Összegezve: a kormányperiódusok alatt nőtt és nő a politikai vitanapok és jelentősen többszöröződik a vitában részt vevők száma. (Dr. Géczi József Alajos: Fordul a helyzet!) Ha tudjuk, márpedig tudnunk kell, hogy a parlament mindig, minden motívumában a társadalom tükre, akkor azt is észre kell vennünk, hogy hiába volt a társadalom depolitizálása bizonyos körök rejtett szándéka, minden erőfeszítés e llenére sem sikerült a társadalmat leszoktatni, szembefordítani a politikával. Az adatok tükrében állíthatjuk, ellenkezőleg; a társadalom egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a politika felé. Ennek az érdeklődésnek a tendenciája a most következő választások meghatározója lehet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Feltételezem, hogy a miniszter úr erre nem kíván reagálni. (Dr. Fónagy János nemet int.) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bánki Erik képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, "Arccal Európa felé" címmel. Öné a szó, képviselő úr. BÁNKI ERIK (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt K épviselőtársaim! Hosszú heteken át voltak kénytelenek a kitartó hallgatók elviselni egyik ellenzéki képviselőtársam erőtlen próbálkozásait. Ezen stílustalan, igazi tartalom nélküli hozzászólásaiban igyekezett bizonygatni, milyen módon távolodunk Európától. Úgy látom, hogy a legutóbbi országjelentés megismerését követően, valamint a napokban befejeződött EUcsúcson született döntéseket figyelembe véve bátorságát veszítette. Önkritikát ugyan nem gyakorol, de legalább ezek után hallgat. Mai napirend utáni fels zólalásomban a magyar gazdaság olyan területéről szeretnék szólni, amelyre méltán lehetünk büszkék valamennyien. Néhány évtizednyire visszanyúlva - elfeledve a szocializmus sötét időszakának minden szégyenteljes lépését , jóleső érzéssel emlékezhetünk az 1920as évek végének, a '30as évek elejének időszakára. Ezekben az években élte virágkorát a magyar gyógyfürdőkultúra, és képviselt vezető szerepet Európában. Budapest történelmi hangulatot idéző műemléki fürdőivel kuriózumnak számított, és méltán viselte a világ fürdővárosa kitüntető címet. Ezekben az években Európa és a világ figyelmének középpontjában állt Magyarország. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy az 1937ben Budapesten megalakuló Európai Gyógyfürdő Szövetség alapszabályában rögzítette: éve s közgyűléseinek állandó helyszíne Budapest lesz. Termál, hévízkészletünk, fürdőink technológiai színvonala, fürdőkultúránk, valamint turisztikai bevételeink tekintetében is egyértelműen vezető fürdőnagyhatalomnak számítottunk. Sajnos, a második világhábo rú pusztításai, valamint a szovjet megszállás teljesen tönkretette Magyarország turizmusát. A Kádárrendszer megalapozatlan és elhibázott gazdaságpolitikája tovább erősítette ezt a recessziót. A '80as években erőtlen törekvések történtek a legalapvetőbb k arbantartási munkálatok elvégzésére, a felújítások támogatását azonban nem tartották szükségesnek. Nagy fürdőink szigorú gazdálkodással, minimális fejlesztésekkel ugyan képesek voltak megőrizni színvonalukat, a kisebbeknek azonban esélyük sem volt a felzár kózásra. Tudatosan vagy felelőtlenül,
