Országgyűlési napló - 2001. évi téli rendkívüli ülésszak
2001. december 18 (249. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
145 Tisztelettel őrizzük meg emléküket, és jó lenne, ha katonai egységeket neveznénk el a mi aradi katonáinkról. Köszönöm szépen. (Bauer Tamás tapsol.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Elnézését ké rem tisztelt képviselőtársamnak, hogy sűrűn jeleztem az öt perc leteltét, engem a Házszabály köt ebben a tekintetben, bármilyen megrendülten is hallgattam az ön napirend utáni felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Lentner Csaba képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából: "A Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár privatizációs visszásságai ügyében" címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. LENTNER CSABA (MIÉP) : Tisztelt Országgyűlés! Az Alkaloida Vegyészeti Gyárat 1927ben Kabay János alapította a morfin mákgubóból történő kinyerésére. A gyárat emberfeletti munkával, korszerű tudással és hittel gyakorlatilag a semmiből hozták létre KeletMagyarország szegény vidékén, ahol az ipari tevékenységnek nem voltak ha gyományai. Évtizedeken át a gyár gyártmányszerkezete jelentősen bővült, majd a rendszerváltozás kezdetétől a pénzügyi helyzete folyamatosan romlott. Ez arra vezethető vissza, hogy először megszüntették a növényvédőszergyártó üzletágat, amivel egy több évt izedes ipari kultúrát számoltak fel. A glizofát üzletágat pedig eladták az amerikai konkurenciának, az Alkaloida legjelentősebb vetélytársának, a Monsanto cégnek 1994ben, valószínű, hogy az 1996ra betervezett Alkaloidaprivatizáció vételi árának lenyomás a érdekében. A szakszerűtlen, pazarló vállalati vezérkar, az állami privatizációs szervezet felelős vezetőinek segédletével, a kényszerű privatizáció zsákutcájába juttatta az Alkaloida Vegyészeti Gyárat. Ennek a szövevényes és szégyenletes privatizációnak a körülményei még ma is alig ismertek. 1993ban 33 millió amerikai dollár vételárral nyert a Milan Panic alapította, Amerikában bejegyzett ICN cég az Alkaloida privatizációs pályázatán. Az amerikaiszerb cég azonban már az első 4 millió dolláros részletet sem tudta kifizetni. Fedezet nélküli csekkjét a Magyar Nemzeti Bank nem fogadta el, a privatizáció ekkor kudarcba fulladt. Ezt a visszás tényt azonban 1996ban a privatizációs tender elbírálásánál már nem vették figyelembe. Az 1996os privatizációs szerződ ésben végül is egy olyan magyar cég, amely az előző években 7090 millió dolláros árbevételeket ért el és 6080 országba exportált rendszeresen, áron alul, sajnos mindössze 11 millió dollárért kelt el. Sajnos az Alkaloida elvesztéséért és a volt dolgozók t eljes ellehetetlenítéséért nem a szláv kötődésű amerikai befektető, Milan Panic okolható elsődlegesen, hanem sokkal inkább az Alkaloida és az Állami Vagyonügynökség privatizációt nyélbe ütő, illetve megtűrő vezetői. A privatizációt követően a gyár '98ban 1,2 milliárd, '99ben 5,2 milliárd, 2000ben pedig 2,6 milliárd forintos veszteséget produkált. A cég 2001ben 20 millió forintos alaptőkéjű kft.vé alakult, ezzel egy időben a dolgozókkal korábban 10 százalékos árfolyamértéken megvetetett 1000 forintos do lgozói részvényeket 3 forintra értékelték le. Az Alkaloida privatizációjával Tiszavasvári és a környékbeli falvak sorsa megpecsételődött. Az amerikaiszerb ICN mára a részvények 90 százalékával rendelkezik. Az ICN a privatizációs szerződésben három évig vá llalt létszámmegtartási kötelezettségét ugyan betartotta, a termék- és piacfejlesztésre vonatkozókat viszont nem, így a mintegy 1300 ember legnagyobb része 1999 és 2001 között került elbocsátásra és került a családjával együtt kilátástalan helyzetbe. A leg magasabban képzett műszaki értelmiségiek szerencsésebb tagjai ma nyugateurópai gyógyszergyárakban dolgoznak, mások elköltöztek Tiszavasváriból. Megint mások Budapestre járnak dolgozni, négyórás napi utazásoknak vannak kitéve. Az elbocsátottak többsége azo nban még nem találta meg az új helyét, és nem érti, hogy miért ő és a családja fizet az Alkaloidában történt privatizációs visszásságokért és azoknak a következményeiért. Az Alkaloida privatizációjával tehát
