Országgyűlési napló - 2001. évi téli rendkívüli ülésszak

2001. december 18 (249. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - MÉCS IMRE (SZDSZ):

143 évfordulónak, miniszterelnöki beszéddel és kihelyezett kormányüléssel ünnepel, az már korántsem

magától értetődő. (Az elnöki széket dr. Szili Ka

talin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Korántsem magától értetődő, hogy ezzel az ünnepléssel is, ezzel a határkérdésnek, a

Trianonkérdésnek a középpontba állításával folytonosságot vállal a húszas, harmincas évek

magyarországi retorikájával és magy

arországi világképével. Mondom: ez már nem volna magától

értetődő, hiszen ez beleilleszkedik történelmi és politikai gesztusok hosszú sorába, amit az elmúlt

három évben tapasztaltunk. Ami azonban ezzel az ünnepséggel kapcsolatban igazán megdö

bbentett sokunkat, az a kép volt,

amit a különböző televízióhíradókban láttunk, nevezetesen a csendőregyenruha, a kakastoll

megjelenése a második világháború előtti katonai egyenruhával együtt ezen az ünnepségen. A

kakastoll, a csendőregyenruha jelképe az 1945 előtti Magyarországnak, jelképe az úri

Magyarországnak, az akkori Magyarország tekintélyelvű, antidemokratikus voltának. Amikor Orbán

Viktor jelenlegi miniszterelnök a XX. század magyar politikusai közül Tisza Istvánt, Bethlen Istvánt,

Teleki Pált vá

lasztja eszményképül, akkor az 1945 előtti Magyarország tekintélyelvűségét vállalja fel

újra meg újra, ezzel van összhangban, ha egy ilyen gondos, országimázsszakemberek által

megkomponált ünnepségen megjelenik a kakastoll, megjelenik a csendőregyenruha a régi katonai

egyenruhával együtt. Ez mindenkiben aggodalmat kelthet, akinek nem rokonszenves az 1945 előtti Magyarország. Azt

kell kérdeznünk: a kakastoll már megérkezett, jöne a darutoll is? A csendőr már megjelent, jöne a különítményes is? Ezek után a szomorú szavak után, ha már a helyzet arra kényszerített, hogy a decemberi, utolsó

2001. évi felszólalásomban ilyen aggasztó jelenségeknek adjak hangot - nem először , engedjék

meg, hogy abban a reményben kívánjak képviselőtársaimnak is és mindenkinek, a

ki az Országgyűlést figyelemmel kísérte ebben az évben, és figyelemmel kíséri majd a jövőben is,

kellemes karácsonyt és boldog új évet 2002re, hogy az a 2002es új év olyan választást hoz nekünk,

amelynek nyomán a kakastoll világától nemcsak tényekben, ha

nem szimbolikusan is elbúcsúzhatunk. Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Mécs Imre tapsol.) ELNÖK (dr. Szili Katalin)

: Köszönöm szépen. Kérdezem a kormány jelen levő képviselőjét, a miniszter urat, kíváne reagálni.

(Dr. Fónagy János: Nem.) A miniszter úr nem k

íván reagálni. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták

Szövetsége képviselőcsoportjából: "1956os vértanúk emlékezete" címmel. Öné a szó, képviselő úr. MÉCS IMRE (SZDSZ)

: Köszönöm, elnök asszony. A Jutadombi hősökről szeretnék beszélni. 1956. november 4én

reggel 7 és 8 óra között a Jutadombnál a Szabó Pál őrnagy parancsnoksága alatt álló esztergomi

légvédelmi tüzérosztály és a XX. kerületi nemzetőralakulatok tüzet nyitottak harckocsikból és

páncélaut

ókból álló szovjet menetoszlopokra. Az utóbbin a Tökölön elfogott tárgyalóküldöttséget, Maléter Pált, Erdei Ferencet, Kovács István

vezérőrnagyot, valamint az őket kísérő szovjet és ÁVHs tiszteket szállították. Több szovjet járművet

kilőnek, az oszlop kén

ytelen visszafordulni. A szovjet katonai jelentés szerint 11 szovjet katona halt

meg. 52 embert állítottak bíróság elé, 52 katonát, közülük 11et ítéltek halálra, pont annyit, amennyi a

szovjet veszteség volt, így volt kiókumlálva. Kik voltak ők? Mecséri J

ános ezredes 1920ban Győrben született, apja asztalossegéd, anyja varrónő volt.

Lakatostanonc lett, '44ben behívták katonának, '45 márciusában Németországban amerikai fogságba