Országgyűlési napló - 2001. évi téli rendkívüli ülésszak
2001. december 18 (249. szám) - A XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter:
137 BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Én örülök, hogy Fónagy miniszter úr itt maradt, és vitatkozhatunk. De azt gondolom, hogy f élreérti az álláspontomat - nem véletlenül. A kishitűség álláspontját tulajdonítja nekem vagy nekünk, mint ahogy itt más fideszes, kormánypárti képviselők is pesszimizmusról beszéltek. Nem, miniszter úr, nem erről van szó! A vita köztünk nem arról szól, ho gy optimisták vagy pesszimisták vagyunk, kishitűek vagyunke vagy alkotni szeretnénk. Nem! A vita másról szól. A '98as választások előtt volt nekünk egy közös gazdasági filozófiánk, amit a szabad demokraták is meg a fideszesek is úgy fogalmaztak meg, hogy csökkentsük az adókat, engedjük át az alkotást soksok ezer vállalkozónak. Ehhez képest, amikor a Fidesz kormányra lépett, feladta ezt a filozófiát, és ehelyett azt mondta, hogy nem csökkentem az adót, nem hagyom ott a pénzt a vállalkozóknál, majd én adom nekik, én osztom ki, vagy én magam költöm el. Adócsökkentést ígértek, adónövelés lett belőle. A centralizáció csökkenését ígérték, egy átmeneti év után a centralizáció növekedése lett belőle. Az olimpia - ugyanúgy, mint az egykori expó - egy hatalmas nagy állami vállalkozás, ahol az állam oszt el rengeteg pénzt, az állam tudja, hogy mit akar vele csinálni. Én pedig optimistább vagyok, mint önök! Én ambiciózusabb vagyok, mint önök! Én az alkotás pártján vagyok! Csak nem én akarok alkotni mint állam, hanem a zt akarom, hogy sok tízezer és sok százezer magyar vállalkozó a maga ötlete, a maga elképzelése szerint alkothasson. Önök ezt fogják megakadályozni, ha ezeket az elképzeléseiket végigviszik. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem miniszter urat, kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Deutsch Tamás: Igen.) Megadom a szót. DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy három pontba foglaljam össze mindazt, amit az általános vita lezárását megelőzően szeretnék elmondani. Elsőként hadd fejezzem ki örömömet amiatt, hogy a Magyar Szocialista Párt, a Magyar Igazság és Élet Pártja, a Magyar Demokrata Fórum és a FideszMag yar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja támogatja ezt a országgyűlési határozati javaslatot. Ez a támogatás azt mutatja, hogy a Magyar Országgyűlés, a frakciók és a képviselőtársaim elsöprő többsége aktívan részt kíván venni ebben az előkészítő m unkában, és segíteni tudja igenlő szavazatával ezt az egyébként - még egyszer mondom - már nagy ütemben, nyár óta zajló tevékenységet. Másodikként engedjék meg, hogy magáról az országgyűlési határozati javaslatról annyiban szót ejtsek, hogy ez az országgyű lési határozati javaslat egyszerre hordja magán egy nagyon fontos, nem fölösleges, nem kifogásolható, szimbolikus vonatkozású, szimbolikus hatások elérését célzó döntés jegyeit, hiszen kinyilvánítja egy olimpiarendezési szándék támogatását. Ennek bizony va n szimbolikus jelentősége. S hiába tanítják a jogi egyetemeken, hogy persze az ilyen típusú - a kifejezés talán kicsit bántó , deklaratív jellegű jogi aktusok, jogi döntések ritkábban fordulnak elő, de amikor előfordulnak, akkor nem biztos, hogy ez helyte len. Itt is erről van szó. Egy nagyon helyes, deklaratív vonatkozású parlamenti döntés az, amit meghozhatunk, és amit láthatóan a parlament döntő többségének a támogatásával meg is tud hozni az Országgyűlés. Ugyanakkor ez a hét pontból álló országgyűlé si határozati javaslat... - és azért ne jelentéktelenítsük egy országgyűlési határozati javaslatnak a súlyát, szerepét. Mégsem egy, a családi frizsiderre ragasztott cetliről van szó, ahová az ember felírja, hogy, mondjuk, mi az, ami hiányzik a kamrából, és mit kell a feleségnek, a férjnek, a nagymamának vagy a nagypapának bevásárolni. Nem egy ilyen iratról van szó, hanem a Magyar Köztársaság törvényhozásának egy nagyonnagyon fontos döntéséről van szó.
