Országgyűlési napló - 2001. évi téli rendkívüli ülésszak
2001. december 18 (249. szám) - A XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BOGNÁR LÁSZLÓ (MIÉP):
123 Arra a kérdésre, hogy szeretnée, ha Magyarország olimpiát rendezne, természetesen túlsúlyban van az igen válasz. Én magam is úgy gondolom, hogy már nagyon nagy lenne a baj, ha egy ország népe érzelmileg nem helyesel ne egy ilyen elképzelést. Az meg már maga lenne az abszurditás, ha egy sportoló vagy akár egy sportvezető válaszolna nemmel egy ilyen kérdésfelvetésre, hiszen nagyon gyakran sportolókat kérdeznek meg, hogy vajon jó lennee, ha Magyarország olimpiát rendezn e. De sajnálatos módon, tisztelt képviselőtársaim, a döntéshozókat nem hatja meg, hogy Magyarország valóban kiváló eredményeket ért el az elmúlt olimpiákon, hogy Magyarország a lakosságarányához képest egyedülállóan kiváló eredményeket ért el, és - lehet r ajta sajnálkoznunk, de tagadhatatlan tény - az olimpia megrendezése nem érzelmi, hanem gazdasági és ezzel összefüggő politikai kérdés. Látnunk kell, hogy az olimpia mára már messze nem csupán sport, hanem egy semmi máshoz nem fogható médiaesemény, ahol a v ilággazdaság meghatározó résztvevői - elsősorban a reklámokon keresztül - egy koncentrált keresletikínálati piacot is megjelenítenek. Ezek után persze úgy is fel kell tennünk a kérdést: tudjuke, hogy mit vállalunk akkor, ha támogatunk egy ilyen ötletet, tudjuke, hogy mibe kerül egy olimpia? Nem tudjuk, mert számítások nincsenek. Tudjuke, hogy milyen beruházásokra lenne szükség? Konkrétan ezeket sem tudjuk, csak úgy nagyjából. Tudjuke, hogy milyen beruházások maradnának el? Hiszen nyilvánvalóan azt a ha talmas összeget valahonnan elő kell teremteni, és azt a hatalmas összeget kizárólag az olimpia megvalósítására lehetne csak fordítani, és az ország különböző szegleteiben nagyon komoly beruházások maradnának el, és gyakorlatilag ezáltal elakadna a fejlődés . Számítások nincsenek, csak becslések vannak. Ezen becslések alapjául szolgálnak a korábbi években, évtizedekben megrendezett olimpiák, és ezek arra engednek következtetni, hogy itt valóban ezer milliárdos nagyságrendről van szó, hiszen az 1988as szám al apján, illetve árfolyam alapján több mint 900 milliárd forintba került a szöuli olimpia, Athénban az infrastruktúrafejlesztések mintegy kétezer milliárd forintot tesznek ki, Peking pedig várhatóan több mint négyezer milliárd forintot lesz kénytelen majd i nfrastruktúrára költeni. Ezek után tehát az én véleményem és a mi véleményünk az, hogy egy hatástanulmányt kellene készíteni, mert nemcsak a hozamokat kell ilyenkor mérlegelni, hanem a terheket is. A terhek és a hozamok egymás mellé tétele után lehet felel ősségteljesen dönteni abban a kérdésben, hogy az olimpia megrendezésének a szándéka valóban támogathatóe. A magyar parlament jelenleg nincsen abban a helyzetben, hogy felelősségteljesen véleményt tudjon formálni erről a kérdésről, mert nincsenek meg azok az adatok, nincsenek meg azok a feltételek, amelyek alapján valóban ebben a kérdésben dönteni lehetne. És természetesen még rengeteg kérdés megfogalmazódik. Megfogalmazódik az, hogy megengedhetőe, hogy egy eseményre fordítsuk az ország gazdasági erejének nagy részét, amikor nap mint nap olyan válaszokat kapunk, hogy nincs elég pénz; nincs elég pénz az egészségügyre, nincs elég pénz az oktatásra, az életszínvonal emelésére. De hangsúlyozni szeretném: nem az olimpia ötletét vetjük el, hanem az ilyen módon va ló felvetését. Először valóban egy hatástanulmányt kellene készíteni, és amikor azt a kormányzat a magyar parlament elé terjeszti, és látjuk a terheket és a hozamokat, akkor lehet arról dönteni, hogy vajon valóban Magyarország megpályázhate egy olimpiát, de ahhoz, hogy felelősségteljesen tudjunk erről dönteni, hangsúlyozom, előbb látnunk kell, hogy miről döntünk. Köszönöm szépen. (Bauer Tamás tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Bognár László úr, a MIÉP képviselője. DR. BOGNÁR LÁSZL Ó (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az általános vitában csak röviden kívánok hozzászólni.
