Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 27 (227. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A földtulajdon és a földhasználat kérdései" címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
928 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Néhány évvel ezelőtt HajdúBiha r megyében egy fórumon felállt egy idősebb parasztember és a következőket mondta: ami itt az elmúlt csaknem tíz évben történt, az röviden összefoglalható. Én ugyanis úgy jártam, hogy visszakaptam a földemet, de elvesztettem a kenyeremet. Találó mondat, ha nem is állítható, hogy a mezőgazdaság minden szereplőjére egyformán igaz. De hogy soksok ember reménye és keserűsége sűrűsödik benne, az egészen bizonyos. Az idős gazda akkor még nem tudhatta, hogy nemcsak a kenyerét vesztette el, de ha így mennek a dolgo k, akkor a földjét is elveszti újra. Bár voltak ellenzéki kezdeményezések szép számmal, három és fél évig ez a kormány nem beszélt a földről. Nemcsak nem beszélt róla, nem is tett ezzel kapcsolatban semmit. Aztán hirtelen az idei nyári kánikula kezdetén a Fidesz, vagy talán pontosabban inkább a miniszterelnök úr, elkezdett a földről beszélni. Először ez év június 9én, amikor váratlanul megjelent a Magyar Gazdakörök jubileumi országos gyűlésén. Csak megjegyzem, hogy utoljára a választások előtt, '98 február jában Szolnokon nézett be hozzájuk. Hozzászólásában sok mindent megígért. Földtörvényt, családi gazdaságokról szóló törvényt, nemzeti földalapot, "karácsonyi ajándéknak" szánt természetű és tartalmú üzletrészkifizetést, amit úgy kell érteni, hogy aki most nem kerül sorra, az majd sorra kerülhet a választások után. Néhány hétre rá elérkezett a kálócfai esős nap, és a Fidesz, a kormány - a brüsszeli megállapodás körüli indulatokat feledtetendő - kurucos hévvel hadat üzent a magyar földön gazdálkodó osztrákok nak. A zsebszerződések elleni álságos, hamis offenzíva azóta is tart, szegény nyugdíjas földeladók ma sem tudják igazán eldönteni, feljelentséke önmagukat vagy maradjanak csendben. Végül itt van a legújabb hullám, ami a leginkább önleleplező és talán a le gveszélyesebb. Szeptemberre ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a későn született fideszes agrárpolitika és narancsillatú mezőgazdasági törvénycsomag gyümölcsei már nem érhetnek be a választásokig. Így újabb elterelő hadműveletre volt szükség. Közhírré tétete tt ezért, hogy azok a reménytelenségbe süppedt földtulajdonosok, akik egy kis pénzhez akarnak jutni, ajánlják fel a földjüket megvételre a megyei földhivataloknak. Csak megjegyzem, hogy szegény hivatalnokok persze azóta sem tudják, hogy ki becsüli fel az é rtéket, ki fizet érte és mennyit, mi ennek a jogi alapja, mi lesz a bérlővel, és nem akarom folytatni a sort. A tönkretett agrárpiac, a leépülő termelés párosul az utóbbi években a hivatalok nyilvántartási packázásaival, valamint a kilátásba helyezett szig orú büntetésekkel, és mindez, tisztelt képviselőtársaim, garancia arra, hogy a kétségbeesett tulajdonosok, akik eddig még véletlenül sem akarták elvesztegetni a földjeiket, most az államilag vezényelt földspekuláció martalékává teszik saját földjüket. (Tap s és közbeszólások az MSZP soraiban: Úgy van!) Hát ez lenne a nemzeti földalap? Erről szól a nemzeti földalap gondolata? Nem fordítva kellett volna hozzákezdeni? Földalapba azokat a földeket helyezni elsődlegesen, amelyek a rendezett gazdálkodáshoz, az átg ondolt, világos, ésszerű birtokpolitikához szükségesek? A nemzeti földalapnak nem az a dolga, hogy a gazdák vagy a tulajdonosok helyébe lépve osztogató hivatallá váljon. Az lenne a dolga - ha egyébként szükség van rá , hogy a gazdák mögé álljon, hogy hely zetbe hozza őket, a ma mezőgazdaságból élőket, azaz hogy megérje nekik földet venni, hogy képesek legyenek birtokaikat egyesíteni, bővíteni, hogy képesek legyenek a spekulánsokat gazdasági erővel a földpiacról kiszorítani. Tisztelt fideszes Képviselőtársai m! Az eddig említett manőverekért kár volt megtörni a hallgatást, kár volt szóba hozni a földet, kár volt fölébreszteni hamis illúziókat. Ha már három és fél évig megvoltak agrárpolitika és földkoncepció nélkül, most hirtelen kapkodással, hamis kampányokka l nem kellene tovább rontani a falu, a vidék, a mezőgazdaság egyébként is súlyos helyzetét. Tisztelt Képviselőtársaim! Minderről sokkal hosszabban beszélhetnék, ha bennünket, szocialistákat elsősorban a Fidesz bírálata és nem a mezőgazdaság, a vidék sorsa foglalkoztatna. Ám
