Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - Az ülésnap megnyitása - A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
841 is jönnek ezek a kedvezmények? Az adófizetők befizetései a Kincstárba, és a kormány és az Országgyűlés a bölcsessége és a prioritása szerint ezeket újra elosztja. Amit nagyon hasznos tudni: az újraelosztásnak ezek a folyamatai általában a közgazdaságtudomány szerint és a gazdaságpolitika tapasztalata szerint két szempont szerint határoz ódnak meg, és mérhetőek, analizálhatóak és a következményeiben is számon kérhetők. Nevezetesen, hogy mit tesznek ezek a kedvezmények a hatásfok tekintetében, és mit tesznek a méltányosság tekintetében? Mint törvényhozóknak általá ban van valamilyen hajlandóságunk, hogy a méltányosságról beszéljünk többet, és talán ez méltányos is. Mert arról van szó, hogy az emberek élete, különösen azoknak az élete, akiknek a körülményei olyanok, hogy javítani kellene rajta, persze, ez a kormányza t és az Országgyűlés felelőssége. Ha ezzel foglalkoztunk, tehát a szegényekkel, az özvegyekkel, az árvákkal, az alacsony jövedelműekkel és a betegekkel, ez a dolgok természetéből folyik. Mégis jó, ha ezeket a kedvezményeket úgy is nézzük, hogy mit jelent e z az ország termelékenysége, tehát a hatásfok tekintetében. Többször előkerült az elmúlt évek során itt, az Országgyűlés plénumán az a gondolat, hogy az egészségjavítás vagy az iskolázás elősegítése a méltányosság szempontjából fontos. Valahogyan még adóso k vagyunk magunknak, és adós a kormány is nekünk, és azt hiszem, hogy a gazdasági tudomány is adós nekünk annak a kimutatásával, hogy az ilyen méltányossági indítékkal végrehajtott kedvezmények mit tesznek az ország fejlődéséhez. Nevezetesen, arról van szó , hogy az írástudó ember nemcsak jobban fogja élvezni az irodalmat, a művészeteket és az operát, hanem az az írástudó ember alkalmasabb szakember vagy technikus, vagy mérnök lesz, bárhol legyen az életben. Tehát amikor azt hisszük, hogy előrevisszük, előse gítjük a kedvezménytörvény tételei révén a méltányosság szféráját, ugyanakkor valóban a hatásfok, a termelékenység, a gazdasági fejlődés, haladás és az ország stabilizációjának a dolgát is műveljük. Ugyanez áll egy másik, nagyon eklatáns példának a szemlél etével, nevezetesen az egészségszolgáltatással. Jobb, ha az állampolgárok egészségesek, mint betegek, és jobb, ha egészségesebbek és nemcsak kissé, hanem jóval egészségesebbek. Nos, ez az egészséges ember, ez az egészséges állampolgár munkaerő, és jobb hat ásfokkal, jobb kedvvel, jobb képességekkel részt vesz az ország termelésében. Erre, tisztelt képviselőtársaim, rendkívül érdekes tanulmányok léteznek a világban. Valahogyan mi is úgy vagyunk itt, az Országgyűlésben, hogy annyira el vagyunk foglalva a polit ikai - nem illik mondani, de talán szabad mondanom - rövidlátással, a közvetlen előttünk lévő feladatokat nézzük, hogy nemigen jut időnk arra, hogy azt is nézzük, hogy szerda, csütörtök után mi lesz a jövő héten, már úgy értem, a következő szökőévben annak nyomán, amit a gazdaságpolitikában kontemplálunk, és aminek a kérdésében döntünk. Tehát azt javasolom a kormánynak, és azt javasolom magunknak és a pártoknak, tisztelt képviselőtársaim, hogy hívjunk ilyen szaktanácsot, ha nekünk nincs módunk arra, hogy be lemélyedjünk, mert annyi minden más tennivalónk van. De ez az ismeret, ez a tudás elérhető. Vannak olyan példák, különösen az Európai Unió felé való haladás tekintetében, ahol igenis jelentősen bevonják a tudományos intézeteket, a felsőoktatást és az érdek képviseleteket. Ha ennek a tanulságát mi is jobban hasznosítanánk, akkor kevésbé kellene olyan dolgokról vitatkoznunk, ami voltaképpen nem is vita tárgya, vagy azért vita tárgya, mert félreértés van mögötte. Gondolok még valamire, ami szerepel ebben a törv ényjavaslatban ismételten: a mezőgazdasággal, az agráriummal összefüggő kérdésekre. Tisztelt Ház! Mindnyájan - remélem, mindnyájan - kicsit hátborzongatva érezzük magunkat, amikor a mezőgazdaságról van szó, mert a magyar mezőgazdaság nincs ott, ahol lehetn e. Hogy ennek az elmúlt 100 év vagy 50 év, vagy a közeli évek a magyarázata? - mindegyik. De az, hogy a magyar mezőgazdaság jelentős mértékben nem használja a rendelkezésre álló termelőeszközöket, amikor 1 millió 270 ezer hektár termőterület nincs bevetve, amikor a mezőgazdaságban a munkanélküliségi ráta olyan magas és így tovább, ezek mind azt mutatják, hogy a termelőeszközök megvannak, de nem hasznosítódnak. Ugyanakkor a megtermelt javak mennyisége mire is figyelmeztet bennünket? Az elmúlt évben - nézzük a
