Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 3 (220. szám) - Az Országgyűlés 2001. évi őszi rendes ülésszakának munkarendjéről történt név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
85 nyolcvanas években elkezdődött, amikor az új gazdasági törvények sorra kihagyták a cégnevek, üzletfeliratok, reklámok közérthető magyar megjelenítésének követelményét. Az örvendetes gazdasági fejlődés, az új, sokszor erőszakosnak tűnő reklámipar nagyon vegyes képet alakított ki hazánkban. Úgy érz em, ezeréves államiságunk megbecsüléséhez, felszabadultságunkhoz hozzátartozik a közérdeklődésre számot tartó közlemények magyar nyelven való megismerhetősége. Nem gondolom, hogy természetes jelenség a nyugati határszélen működő fogorvosi rendelő csak néme t nyelven történő feliratozása vagy a HVG idegen nyelvű hirdetései, vegyesen a magyar nyelvűekkel. Tisztelt Képviselőtársaim! A T/4899. számú törvényjavaslat komoly adósságot törleszt az említett torzulások felszámolására. Elfogadása több kedvező folyamato t indíthat be. Szükségessé teszi nyelvünk folyamatos pallérozását az idegen kifejezések magyar megjelenítésekor. A szubszidiaritás követelménye szerint az állam teljesebben meg tud felelni az alkotmány 61. §ában biztosított információszabadság tényleges g yakorlására szolgáló jogi környezet megteremtésének. Véleményem szerint esélyt teremthet arra is, hogy a mindennapi munkájukban elmerülő, idegen nyelveket nem beszélő emberek - és az ilyenek vannak többségben - jobban érzik magukat saját hazájukban, megszű nik az elidegenedés érzése. Remélem, minden képviselőtársammal együtt vallhatom, hogy a magyar nyelv védelme, fejlesztése olyan közös feladatunk, mely országunk értékességét, kultúránk fennmaradását, a magyar tudomány fejlődését szolgálja. Vizsgáljuk meg, milyen módon, milyen eszközökkel valósítja meg a törvényjavaslat a kívánt célt! Megállapíthatjuk, hogy koncepciójában a kiegészítést és nem a tiltást követi. Teljes befogadást tételez fel, kölcsönösségre törekszik. Minden megjeleníthető, hiszen az idegen n yelvű feliratra, reklámra is nem tiltást, hanem párhuzamos magyar megjelenítést is elfogad. Alapigényként anyanyelvünk tisztasága jelenik meg, az ide születettek azon természetes jogával, hogy itthon magyarul tájékozódhassunk bölcsőtől a sírig, és gondolat aink is magyarok maradhassanak. A kimondottan lágy szabályozás maga után vonja, hogy a felelősségi kör és a szankcionálási mód is laza. Természetes a területileg illetékes jegyző bevonása a szabályozásba, az új engedélyek kiadásánál, gondolom, nem is lesz problémája, gondja, de ismerve a nagy számú, beavatkozást igénylő üzletfeliratot és a tulajdonosok sokszínűségét, valószínűleg komolyabb erkölcsi és anyagi támogatást kell biztosítani ehhez a feladathoz. Számomra a legörömtelibb a Magyar Tudományos Akadémi a Nyelvtudományi Intézetének államigazgatási eljárás keretében történő bevonhatósága az esetleges nyelvi vitába. Bárcsak a szakirodalom területére is ki lehetne ezt terjeszteni! Nyelvünk életben tartásához, fejlesztéséhez kell, hogy az élet minden területé n megfelelő kritikával, tudományossággal igényességet ébresszünk, a rendezettség irányába haladjunk. Mindezek biztosításához szükséges a tudományos nyelvészet és a mindennapi élet összekapcsolása. Utoljára marad a szankció vagy büntetés a kihágásokért. Val ójában a tervezet ezt áthárítja az államigazgatási és fogyasztóvédelmi körre. Jelen esetben ez bölcs dolog, mert idő és türelem kell az életszerű, a gazdaság világában való elfogadtatásához. Mindezek figyelembevételével jó szívvel ajánlom a törvénytervezet et elfogadásra minden képviselőtársamnak. Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm Ivanics István képviselő úrnak. Felszólalásra megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A hatvanas évek amerikai regényírói voltak azok, akik leginkább felhívták a figyelmet a reklámozás veszélyeire. Csak két címet hadd említsek meg: Száll a kakukk fészkére és Az ügynök halála. Annyira nagy szerűen elemzik munkájukban az
