Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - Az ülésnap megnyitása - A pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
827 összehasonlítja, az súlyos butaságokat beszél, és nem tudja, hogy miről beszél, csak felhasználja az alkalmat, hogy szólhat. (12.40) A második dolog az, hogy kinek adjuk a pénzt, amit a többiek jövedelme lehetővé tesz odaadni. Ez egy nagyon meggondolást igénylő dolog, és az a vita, ami itt lezajlik arról, hogy milyen mértékben kell a magas jövedelműek helyzetét javítani, és mil yen mértékben kell az alacsony jövedelműek, a lakosság egyharmadát jelentő társadalmi réteg helyzetén változtatni, az egy alapvető kérdés, amely nem könnyen megválaszolható. Az önök mondata pedig nem gondolkodás, hanem a támogatók keresésén alapul. Még egy gondolat: felvetették azt a kérdést, hogy mi elkövettük azt a hibát, hogy a beruházásokat előnybe helyeztük. Vegyék tudomásul, hogy az ország növekedési pályája, amit a '94 utáni restrikció nagymértékben elősegített (Az elnök a csengő megkocogtatásával je lzi az idő leteltét.), bajban van pillanatnyilag, a magyar tőke nagyon keveset ruház be. Itt új helyzetet kell teremteni. (Dr. Fazekas Sándor: Idő! Lejárt az idő!) Köszönöm. (Taps az MSZP- és az SZDSZfrakció soraiban.) ELNÖ K (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Burány Sándor úr, az MSZP képviselője. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A vitában elhangzott néhány észrevétel, ezekre szeretnék reagálni. Először is Font Sándor úrnak azt szeretném mondani, hogy a nyugdíjak alakulása sokkal kevésbé függ a törvényektől, és sokkal inkább függ a bérkiáramlástól, az inflációtól, magyarán: általában a gazdaság állapotától, és ezen a téren a kormányoknak vajmi kevés hatásuk van. Az Országgyűl ésnek persze lehet hatása a nyugdíjemelésre, ez egyébként kétszer történt meg 199798ban: először akkor, amikor 1997ben Medgyessy Péter pénzügyminiszterként egy olyan indexszámítási modellt javasolt, amely 1998ban kedvezőbb lett volna a nyugdíjasok szám ára. Ezt az Országgyűlés el is fogadta. Az Országgyűlés az önök kormányának a javaslatára ezt az indexszámítási modellt viszont a nyugdíjasok számára hátrányosan változtatta meg, ennek a következménye az a bizonyos 55 milliárd forintos veszteség. (Bauer Ta más: Így van!) Magyarán, erről érdemes beszélni, mert ha egyébként a bérkiáramlás önöktől függetlenül kedvezően alakul, nem utolsósorban éppen az előző kormány stabilizációs csomagjának a következtében, erre önök azért olyan nagyon ne legyenek büszkék - ma gyarázzák meg azt az 55 milliárd forintot! Nem hiszem, hogy ha a két javaslatot, mármint Medgyessy Péter pénzügyminiszter úr javaslatát és az önök javaslatát összevetjük, akkor Medgyessy Péternek bármely kampánytémában emiatt szégyenkeznie kellene. A másik : többen hivatkoztak a kisnyugdíjasokra. Teljesen igazat adok nekik, csak az a baj, hogy az a törvényjavaslat, amelyet önök beterjesztettek, nem feltétlenül az ő érdekeiket szolgálja. (Bauer Tamás: Bizony!) Számoljanak egy kicsit! Ahhoz, hogy 2002ben a ny ugdíjasok adója csökkenjen az összevonás miatt, ahhoz a nyugdíjuknak és a fizetésüknek el kell érnie a havi 50 ezer forintot. Az én választókörzetemben, Kispesten nagyon sok olyan nyugdíjas van, akinek olyan alacsony a nyugdíja, hogy mellette ezért kell do lgoznia, és a két jövedelme együttesen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nem éri el ezt a bizonyos 50 ezer forintot. Róluk önök semmit nem mondanak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP- és az SZDSZfrakció soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Keller László úr, az MSZP képviselője. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) :
