Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 3 (220. szám) - Az Országgyűlés 2001. évi őszi rendes ülésszakának munkarendjéről történt név szerinti szavazás eredményének ismertetése - A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
81 adománya nélkül nem lehet sem kereskedni, sem országot igazgatni, de aki hibásan beszéli, írja, az a szellem és any ag csodálatos csereforgalma révén hibásan is gondolkodik." Igen, hiszen nekünk a nyelv jelenti a közös otthont és a szellemi hazát, jelenti a kultúrát és a hagyományt, jelenti a kommunikáció rendszerét, jelenti számunkra a mindent, a fohász és a viták nyel vét, az irodalmat és az életet. De jelenti és hordozza természetesen az információt is. Az alkotmányból más viták idején magam korábban a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeiről szóló 76. §t idéztem többször is, hiába persze, azt javasolva, hogy nemzeti zá szlónk foglalja magába az ország címerét is, mint említettem, sajnos egyelőre hiába. Most a magyar nyelv kereskedelmi használatának szabályozását közelebbről, annak védelmezését, a nyelvi környezet védelmezéséről szóló törvényjavaslat vitájában az alkotmán y 61. §ára kell utalnunk, mely szerint: a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy - és ez nem látszik, mert dőlt betűvel írtam, tehát felolvasom, de nagy hangsúllyal - a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. A gazdasági reklámok, az üzletek feliratai és az úgynevezett közérdekű közlemények pedig, lévén, hogy ezek teljes köre valamit közölni akar a nyilvánossággal, ha tetszik, a vásárlókkal, igen, értelemszerűen közérdekű adatok hordozóinak tekintendők. Ezért mondja a javaslat, hogy az alkotmány 61. §ában biztosított információszabadság tényleges gyakorlásának is elemi feltétele, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak lehetőségük legyen a hozzájuk címzett, közérdeklődésre számot tartó k özlemények magyar nyelven való befogadására. Miután pedig a magyar lakosságnak sajnos ma még mindig valóban csak 12 százaléka beszél idegen nyelveket, nyilvánvalóan gazdasági érdek is, hogy a reklám- és tájékoztató feliratok és táblák magyarul is olvasható ak legyenek. A törvényjavaslat lényege egyszerű és világos. A "Shopping center" tíz négyzetméternyi út menti táblája mellé ki kell tenni a "Bevásárlóközpont" tíz négyzetméternyi út menti tábláját is. Nem kicserélni kell az idegen nyelvű feliratot a magyarr al, hanem kiegészíteni vele. A többi sem részletkérdés persze, a reklámhordozókról és egyéb közlemények esetében követendő eljárásról, vagy a határidőkről szóló részei a törvényjavaslatnak fontosak, ugyanezt az elvet követik. A javaslat tehát nem tiltó, ha nem kiegészítő célzatú. Ki kell emelni, és lehet, hogy immár tényleg feleslegesen, hogy a törvénytervezet nem tiltja meg a nem magyar kifejezések, táblák és a többi, használatát, hanem egyszerűen az t mondja ki, hogy az idegen nyelvű szövegek, szövegrészek akkor használhatók, ha ugyanott azok magyar nyelvű megfelelője is olvasható vagy hallható, legalább azonos terjedelemben. A javaslat a nyelvi követelmények bevezetésével óhatatlanul együttjáró költs égek csökkentése érdekében pedig méltányosan állapítja meg az alkalmazási, átmeneti idő mértékét is, reklámoknál a hatálybalépést követő 120 nap után, feliratoknál pedig egy év elteltével téve kötelezővé a cserét és a kiegészítést. (19.50) Nagy kérdés: mi minősül idegen szónak vagy kifejezésnek? Minden, a magyar nyelvben meg nem gyökeredzett nem magyar szó és szóösszetétel. Ezeknek a feliratoknak, sőt fogalmaknak, szavaknak és szókapcsolatoknak mára már az élő beszédben is özönvízszerű méreteket öltött, sőt lassan már néha elmocsarasító használata pedig nemcsak a sokszor teljes joggal szidott globalizációnak a következménye, de a külföld kritikátlan és kivagyi majmolásának, a csiricsáré tudálékosságnak, sőt a kényelmességnek is. Pedig ugye, mondta Déry, "aki magyar anyanyelvét hibásan beszéli, írja, az hibásan is gondolkodik" - nem mintha a Shopping Centert, mondjuk, összetéveszthetné a Magyar Nemzeti Múzeummal. Ellenpélda: a "reklám" szó már nem idegen szó, igaz, jobb, ha helyette mégis inkább hirdetést mond unk, de ez nem a törvényjavaslat témaköre. Fontos kérdése viszont a tervezetnek a zárórendelkezés, az, hogy a javaslatban meghatározott követelmények természetesen nem érintik a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelvét és nyelvhasználatát. Azért mondom, hogy természetesen és magától értetődően nem, hogy tudniillik a tervezet nem érinti a Magyarországon élő, nem magyar anyanyelvű honfitársaink nyelvhasználati jogait, mert először is nem is érintheti, ilyen elgondolása az előterjesztőnek nem volt és nem is