Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 25 (225. szám) - A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KATONA BÉLA, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
628 ezeket az ÁSZ által egyébként teljesen jogosan támasztott feltételeket teljesíteni tudják. Nos, ez javuló tendenciát mutat, ebben az évben ez a legjobb teljesítmény. Elhangzott a bizottsági ülésen továbbá az is, hogy beragadt 2,2 milliárd forint a turisztikai célelőirányzatból. Meg kell jegyeznem, hogy ez nem a kormányzat mulasztása volt, hanem a szerződések teljesítése áthúzódott a következő évre. Ez minden évben így volt. Hála Istennek, ebben az évben jóval nagyobb összeggel gazdálkodhatott a turizmus ágazata, s ennek megfelelően ez a tétel is nagyobb volt. A számok tükrében szeretném elmondani, hogy a turisztikai hozzájárulás 1995ben 200 millió forint volt, '96ban csak 500 millió. Tehát látható az igen dinamikus növekedés. Az önkormányzati kérdésekkel kapcsolatban elhangzott, hogy az önkormányzatok finanszírozása mindig is problémás volt, ebben az évben is. Meg kell jegyezni, hogy az önkormányzati finanszírozási old al bővült. A Belügyminisztériumban most folyik egy törvénymódosításelőkészítés. Reményeink szerint ez adhat megfelelő kereteket az önkormányzati gazdálkodás átértékeléséhez. Végezetül a bizottság 11 igen és 8 nem szavazattal a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak minősítette. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Katona Béla képviselő úr ismerteti. Képviselő úr! DR. KATO NA BÉLA , az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ma a pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy a zárszámadás olyan, mint egy családi kupaktanács, amikor hó végén összeül a család, s megnézik, hogy mire költ ötték a pénzt. Nekem nagyon tetszett ez a hasonlat, elsősorban azért, mert nem vagyok hozzászokva, hogy pénzügyminiszterek ilyen emberi gondolatokat mondjanak, s ezért szeretném folytatni az ő hasonlatát, amivel egyetértek: én is úgy gondolom, hogy a zársz ámadás ugyanolyan, mint amikor egy család megnézi, hogy mire költötte a pénzt. Ebből a zárszámadásból két dolog derül ki. Az egyik az, hogy azért a gyerekek nem nagyon szeretnek ilyen tanácskozáson részt venni, s mindig másról is akarnak beszélni, és az de rül ki, hogy a papa elitta a család pénzének egy részét. A gyerekek példáját azért mondtam, mert nyilvánvaló, hogy a 2000. évről szóló zárszámadásban semmi keresnivalója nincs a szerencsejátéktörvénynek, sőt a sporttörvénynek sem. Azt el kell ismerni, s e zt az Állami Számvevőszék vizsgálata is megállapította - és örülök, hogy Hadházy képviselő úr hivatkozott is az általam a bizottságban elmondottakra , hogy a költségvetési elszámolás, a zárszámadás szabályozottsága és a beszámoló belső rendszere valóban j avulást mutat. Az elmúlt tíz év során ez egyre inkább javuló tendenciát mutatott, még akkor is, ha természetesen az ÁSZnak még most is vannak kifogásai ezzel szemben. Az a baj, hogy ami ebben a zárszámadásban hiba, az nem véletlen, az nem tévedés, hanem t udatos törvénysértések sorozata. Nyilvánvaló, hogy a zárszámadás adatait és a Kincstár adatait a kormánynak össze kellett volna hangolni, mielőtt beterjeszti a zárszámadást. Nyilvánvaló, hogy az államadósságról szóló elszámolást az államháztartási törvényn ek megfelelően kellett volna csinálni, még akkor is, ha ebből jobban kiderült volna, mi az oka annak, hogy az államadósság újból emelkedett. Nyilvánvaló, hogy a pénznek törvénytelenül letéti számlára való helyezése alapjaiban ingatja meg az egész költségve tési rendszer biztonságát. Azt hiszem, azt is pontosan tudta a kormány, hogy semmi joga nincs költségvetési előirányzatokat megváltoztatni, hiszen ehhez kizárólag a parlamentnek lett volna joga egy pótköltségvetés keretében. Az pedig, hogy a kormány hihete tlen mértékben emeli ezen törvény kapcsán a kezességvállalásokat, a véleményünk szerint kimeríti a felelőtlen gazdálkodás fogalmát. Ha csak azt figyelembe vesszük, hogy 880 milliárd forintra vállal most a kormány kezességet, ami körülbelül az egész költség vetés 20 százalékát teszi ki, s ez a korábbi állapotban 2,2 százalék volt, tehát majdnem tízszeresére emelte a kezességvállalást, akkor
