Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 25 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ROZGONYI ERNŐ (MIÉP):
595 Tehát valóban őszintén köszönöm az ön hozzászólását. Szeretném megnyugtatni, hogy nincs közvetlen veszélye annak, hogy a kisebbségi kormányzás kialakulna . A kormány igenis képes zavartalanul ellátni a működését, és a parlament tevékenységét sem veszélyezteti azok közül az ön által felhozott mozzanatok közül egyik sem, amely a közeljövőben akut veszélyhelyzetet állítana elő. Tehát azt gondolom, hogy igenis megvan a lehetőség arra, hogy a következő fél év során azt a térségben példátlanul pozitív helyzetet, amelyet Magyarország eddig is eljátszott, a következő félévben, a választásokig (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) folyamatos an fenntartsuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Rozgonyi Ernő frakcióvezetőhelyettes úr, a MIÉP részéről, "Nagy vadra nem lövünk, avagy érdekkörök védelm e" címmel. A képviselő urat illeti a szó. ROZGONYI ERNŐ (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! A napokban a televízió képernyőjén országvilág láthatta Princz Gábort, amint önelégülten szürcsöli kávéját egy elegáns bécsi kávéház teraszán. No persze, Budapestre is elellátogat, s mint megtudhattuk - elvégre ragyogó sajtója van , most éppen a költészet terén mutatja fel hihetetlen nagy zsenijét. Ez az egész Postabankügy már eddig is elég sok pénzébe került a magyar adófizetőknek. Mint hírlik, most újabb hatmillió dolláros követelés ügyében perlik. Eszébe sem jut senkinek, hogy többek között a Postabank ügyében Princz úron kívül is milyen felelősség terheli játszótársait: Medgyessy Péter volt pénzügyminisztert, Surányi Györgyöt, volt MNBelnökö t. Hasonló a helyzet az MNB hírhedt bécsi pénzmosó bankjával is: mély hallgatás. Az adósságcseréről pedig, amely a szintén a már említett duó letitkosított összjátékából születhetett, ugyancsak nem tudunk annál többet ma sem, mint hogy a buta magyar adófiz ető fizeti ezt a számlát is. Kunos Péter már rég el is felejtette, hogy röpke ideig börtönkönyvtáros volt, mert áthágott valami törzsi szabályt, bezzeg Kovács úr, a tettestárs, illetőleg korunk nagy alkimistája ügyében ugyancsak évek óta csend honol, nem t örténik semmi. Hasonlóan zokszó nélkül kellett a magyar társadalomnak tudomásul vennie életünk megrontójának, Bokros Lajosnak nagy manőverét is, amikor azért fizettünk tulajdonképpen a vevőnek, hogy tulajdonosa lehessen egy banknak (Kuncze Gábor közbeszól. ) , persze az előbb említett játszótársak nélkül ez sem történhetett volna meg. Nagy vadra nem lövünk vagy csak vaktölténnyel? Vajon milyen érdekkörök védelmét élvezik ezek az urak? Milyen alkuk köttettek és köttetnek meg valahol a háttérben? Aztán tovább: az M3as autópályába mintegy 2 millió köbméter, több mint 600 millió forint értékű illegális, magyarul, lopott ásványi anyagot építettek be. Az NBH ezért feljelentéssel élt. A Heves Megyei Főügyészség a nyomozást megtagadta. A Legfőbb Ügyészség 1999ben, h elyt adva a panasznak, elrendelte a pótnyomozást. A Heves megyei rendőrkapitányság megszüntette a nyomozást. A háttérben valahol felsejlik a Strabag. Tessék mondani, tisztelt kormány, hát mi folyik ebben az országban?! Aztán itt van a Cereolügy, hosszú év ek óta húzódik. Károsultja folyamatosan a magyar paraszt, és az egész magyar társadalom. A fővárosi bíróság gazdasági kollégiuma megállapítja: "a magyar növényolajipari óriásvállalatot törvénysértő módon szerezte meg a Cereol". Majd folytatja: "a jogsértő úton szerzett vagyon megtartható". Kérem, aki valaha is hallott már a jogról vagy aludt egy jogszakkönyv mellett, annak most leeshet az álla. Elképesztő, az ember egész egyszerűen nem tudja, hogy hol él! Példák sokaságára hivatkozhatnék még sajnos. Így az tán kezdem érteni, hogy a nagy privatizátorok mitől ilyen pökhendiek, mitől ilyen nyugodtak, és mitől van ekkora önbizalmuk.
