Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 24 (224. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
556 Országgyűlés, amelyek nemcsak megoldatlan gondokról fognak beszélni, hanem végre megoldott problémákról is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszön öm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka. Öné a szó, képviselő úr. LEZSÁK SÁNDOR , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szó t, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A társadalombiztosítási alapok költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat minden esztendőben joggal számíthat közérdeklődésre, hiszen ebben az összegzésben szembesül azzal a ténnyel több millió nyugdíjas, hogy a kormányzat miképpen értékeli nyugdíjának vásárlóértékét, és ez mennyiben egyezik a saját tapasztalataival, és ez a törvényjavaslat szembesíti mind a betegeket, mind az egészségügyben dolgozókat azokkal a gondokkal, amelyek az egész ségügyre fordítható járulékbevételek szűkösségéből fakadnak. Egy ilyen széles körre kiterjedő jelentést és törvényjavaslatot a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt csak részben lehet részleteiben elemezni, és csak a legfontosabb jellemzőket lehet előhívn i. Megelőlegezem a Magyar Demokrata Fórum összefoglaló álláspontját, amelynek alapján a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, elfogadásra javasolja, még akkor is, ha apróbb részletek tekintetében pontosítható vagy éppen vitatható is a törv ényjavaslat. Tény, hogy fő vonalaiban a 2000. év zárszámadása kedvező folyamatokat, elmozdulásokat, történéseket is tükröz. Erről szeretnék nagyon röviden beszélni. Pozitív vonásnak tekinthető, hogy 2000ben 1,3 százalékkal emelkedett a nyugdíjak vásárlóér téke. Köztudott tény, hogy a kilencvenes évek közepén a nyugdíjasok évről évre kevesebb árut és szolgáltatást tudtak vásárolni a nyugdíjukból. Az előző két parlamenti ciklus egyik kormánya sem tudta olyan mértékben megnövelni a nyugdíjak vásárlóértékét, mi nt a jelenlegi, és egyik kormány sem tudta úgy, egymást követő három esztendőn át folyamatosan növelni a reálnyugdíjakat, mint a jelenlegi. A hatályos törvények alapján a nyugdíjak emelésének mértékét az adott évre tervezett fogyasztóiárnövekedés és a vár ható nettó átlagkeresetnövekedés 5050 százalékát alapul véve számítják ki. 2000ben a nettó kereset 11,4 százalékkal, a fogyasztói árszint 9,8 százalékkal emelkedett. Az átlagokból adódó 10,6 százalékkal szemben a nyugellátások a törvény által megkövetel tnél jobban, 11,2 százalékkal emelkedtek. Ezek tényszámok. Hangsúlyozni szükséges, hogy ez a tendencia folytatódik, azaz a törvény által megköveteltnél az idén is gyorsabban növekednek a nyugdíjak. Bizonyos valótlan állításokkal szemben, miszerint ez a kor mány mintegy 50 milliárd forinttal megrövidítette volna a nyugdíjasokat, ennek az állításnak az ellenkezője az igaz. A tavalyi és az idei évben ennél lényegesen nagyobb összeggel fejelték meg a nyugdíjakat, összesen közel 200 milliárd forinttal. Gyakran sz ó esik arról is, hogy pontatlan a lakossági fogyasztói árindexhez történő igazodás azért, mert a nyugdíjasok fogyasztásának összetétele más, mint az aktív keresőké, ezért őket másképpen érintik az áremelkedések. Ennek a pontatlanságnak a megelőzése érdekéb en még óriási összegeket felemésztő népszavazást is kezdeményeznének azok, akik sajátosan értelmezik a tényleges adatokat. Én nem ellenzem ennek a nyugdíjszámítási módszernek a módosítását, csak arra utalok - és ez is közös ismeretünk , hogy 1997ben egyá ltalán nem volt különbség a nyugdíjas és a lakossági fogyasztói árindex nagysága között, mindkettő 118,3 százalék volt, és 1996ban is csak 0,2 százalékponttal volt magasabb a nyugdíjasok fogyasztói árindexe, mint a lakosságé. Az azóta harmadára zsugorodot t inflációt figyelembe véve ma legfeljebb 0,1 lehet a különbség, azaz a propagandacélokból oly sokat emlegetett nyugdíjas fogyasztói kosár alapján vélelmezhető
