Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 24 (224. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
554 megismételte, csak rövidebb terjedelemben, a szokásos támadásait a '97es nyugdíjreform ellen, az volt a lényege, amivel önök egyáltalán nem foglalkoznak; nevezetesen, hogy érdekeltséget teremtsünk a járulékfizetésben, és hogy lehetővé tegyük a nyugdíjalapokkal való racionálisabb, decentralizált, piacszerű gazdálkodást. Hiszen azok a bajok, amelyek 2000ben is jellemezték a társadalombiztosítás működését, éppen abból fakadnak - és ezt az adatok is mutatják , hogy a járulékfizetésben való érdekeltség még mindig nem áll fenn. És a másik oldalon az alapokkal való hatékony gazdálkodásban való érdekeltség szintén nem áll fenn. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a nyugdíjreform, amit mi elkezdtünk, éppen ezt próbálta megoldani - meg is oldotta. A magyar állampolgárok szívesen mentek át az új nyugdíjpénztárakba, mert azt gondolták, hogy jobb helyen vannak a megtakarításaik a magánpénztáraknál, mint az államnál. És ha azt gondolják, akkor inkább oda fi zetik a tagdíjat; és minthogy annak ugyanaz a számítási alapja, mint a járuléké, ez arra készteti őket, hogy járulékot is fizessenek. Ez volt ennek a rendszernek a lényege, tehát az érdekeltségre épített. És ez az a rendszer, tisztelt államtitkár úr, tiszt elt Hegedűs képviselő úr, amelyet önök évről évre igyekeznek felszámolni. Az első lépés volt, amikor '98ban olyan döntést hoztak, hogy nem emelkedik '99ben a magánnyugdíjpénztári tagdíj 6ról 7 százalékra. De akkor még azt mondták, hogy ez csak egy átmeneti intézkedés egy évig, és a költségvetés problémáival magyarázták. Miközben '99 közepén még azt ígérték, hogy 2000ben emelkedni fog az eredeti 8 százalékra az összeg - ugye, emlékszik rá, Tállai képviselő úr, államtitkár úr , ezt az ígér etüket megszegték ősszel, és végleg befagyasztották, 6 százalékban, a tagdíjat. Ezért is nem növekszik úgy a megtakarítás, amiről Hegedűs képviselő úr beszélt, ahogy az eredeti tervek szerint növekednie kellett volna. És a következő lépést, a harmadik lépé st már tavaly megtették, amikor újra megnyitották a visszalépés lehetőségét a korábban belépettek számára. Amit most a törvényjavaslat tartalmaz, az már a negyedik lépés a magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolására, amikor megszüntetik a pályakezdők köt elező magánnyugdíjpénztári tagságát. Mit is mondott most az államtitkár úr az expozéjában? Azt mondta, hogy a hatályos rendszer indokolatlan korlátozást tartalmaz, megakadályozza a fiatalokat a tb és a magánnyugdíjrendszer közötti szabad választásban - ug ye, ezt mondta, jól írtam fel, államtitkár úr? Mondja, államtitkár úr, és ha a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való befizetés kötelező, az nem akadályozza a pályakezdőket a szabad választásban? (Selmeczi Gabriella: Társadalombiztosítás! - Tállai An drás: Micsoda csúsztatás!) A valóban szabad választás az lenne, ha minden fiatal maga dönti el, hogy az önök nyugdíjpénztárába, a tb nyugdíjpénztárába fizete, vagy egy magánnyugdíjpénztárba - ez valóban szabadság lenne, államtitkár úr. Ön azonban, a minis zterelnökét ismételve, nem ezt mondja, hanem azt mondja, hogy kötelező legyen neki a tbbe fizetni, és ha nagyon akar, fizethet a magánnyugdíjpénztárba is. Én azt elfogadom, államtitkár úr, hogy nem lehet ma hirtelen lemondani arról, hogy a tbnyugdíjpénzt árba kötelező legyen fizetni, méghozzá a járulék nagyobbik részét; erről ma nem lehet lemondani, mert akkor működésképtelenné válna a rendszer. De ha az egyik fele kötelező, akkor a másik fele, a kisebb fele miért nem lehet kötelező arra az átmeneti, mondj uk, 20 évre, amíg nem jutunk el oda, hogy valóban szabad lehessen a választás? Ez, amit önök mondanak, hogy szabaddá akarják tenni a választást, akár ön mondja, államtitkár úr, akár a miniszterelnöke mondja, hamis állítás, félrevezetik a közvéleményt, mert a jelenlegi kétirányú kiegyensúlyozott kötöttséget egyirányú kötöttséggel akarják felváltani; azt akarják, hogy az önök kezében lévő nyugdíjpénztárba kötelező legyen fizetni, az önöktől független nyugdíjpénztárba pedig ne legyen kötelező fizetni. Igaz, ál lamtitkár úr, ezt akarják? Közben évről évre rontják a magánnyugdíjpénztár (Tállai András: Nem igaz!) kondícióit, vagyis az önök konkurensének a kondícióit. Erről szól ez a módosítás, tisztelt államtitkár úr. Azt gondolom, hogy ezzel önök évről évre újjáte remtik, újjáépítik az állam iránti bizalmatlanságot, mert évről évre változtatják azokat a feltételeket, amelyeket 1997ben egy törvény rögzített. Ezzel újjáteremtik, újjáépítik azt a helyzetet is, amikor a magyar állampolgár nem fizet
