Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 24 (224. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
538 Fontosnak tartottuk azt a megállapításunkat is, ami az APEH munkájá t illeti. Ismert mindannyiunk előtt, hogy 1999től az alapok bevételeinek nagy részét az APEH szedi be. Ez a 2000. évben mintegy 1540 milliárd forintot tett ki. Az Állami Számvevőszék a maga jelentésében úgy fogalmaz, hogy a járulékok befizetése, nyilvánta rtása egyszerűsödött. A bevételek ezáltal áttekinthetőbbé váltak, és így az adóhatóság és a járulékfizetők feladatellátása is könnyebbé vált. Ezek, azt gondolom, fontos megállapítások. Akkor, amikor az APEHnek ezeket a feladatokat adtuk, annak idején sok kritika érte ezt a döntésünket; az azóta eltelt időszak visszaigazolni látszik döntésünk helyességét. Ami már nem örvendetes, az a következő számadattal idézhető: a költségvetésnek 151 milliárd forintjába került az az átadott pénz, amellyel az alapok működ ését különböző jogcímeken támogatni volt kénytelen. Ez egy irtózatos nagy, egyre növekvő összeg, amely nyilvánvalóan az alapok működőképességét nagyban befolyásolja. Ugyanakkor ezt a nagy összeget látva egy kicsit érthetetlen, és erre az Állami Számvevőszé k hangsúlyt helyezett, hogy a vagyonból származó bevétel mindössze 10 milliárd forintot tett ki, és ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy az ÁPV Rt., a kincstári vagyonügynökség a vagyonértékesítési kötelezettségének, amit törvény előír, csak részben tett vagy részben tudott eleget tenni. A még nagyobb gondot a következő számadatok jelzik: a tervezett hiányt kétszeresen meghaladta az a hiány, amelyről most számot kell adnunk. A nyugdíjalapnál ez 17 milliárd, az egészségügyi alapnál pedig 63 milliárd forint lett. A nyugdíjalapnál nyilvánvalóan az évközi és az év végi nyugdíjkiegészítés hozta ezt a helyzetet, emögött többlet nyugdíjkifizetés is van; az Egészségügyi Alap esetében pedig a gyógyszerkiadások rendkívüli módon történt megemelkedése. Világos számunk ra, és mindannyiunknak látni kell: önmagában az, hogy bizonyos alapoknak felső korlátot szabunk, a kérdés rendezését nem fogja elősegíteni. A hiány rendezése az államháztartási törvény előírásának megfelelő módon történt, hiszen a 86. § (10) bekezdése előí rja, hogy a hiányt a központi költségvetés terhére kell elszámolni. Ezt a zárszámadási törvény így is teszi. Ez a zárszámadási törvény öt másik törvényt is módosít (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , amelyből kettőnek hangsúlyt ad tunk, kettőről részben ott beszéltünk (Az elnök ismét csenget.) - itt most nem teszem idő hiányában. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi véleményt Keller László képviselő úr ismerteti. KELLER LÁSZLÓ , a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon örülök, hogy végighallgattam Hargitai képviselő úr beszámolóját a többségi véleményről, mert nagyon sok új elemet sikerült felfedeznem ahhoz képest, amit a bizottsági ülésen hallottam. Az ellenzéki képviselőknek meglehetősen lesújtó véleményük alakult ki a hiány mértékét illetően, hiszen a módosított előirányzathoz képest is a 42 milliárd forint helyett 81 milliárd forint a hiány. Ez kétszeres nagyságrend, és annak ellenére kétszeres a hiány, hogy a bruttó keresetnövekedés közel 5 százalékkal haladta meg a tervezettet, és ebből következően a járulékbevételek is nyilván magasabb szinten realizálódhattak. Külö nösen sajnálatosnak tartottuk, hogy a biztosítottak által a felosztókirovó rendszerben fizetett nyugdíjjárulék a tervezett előirányzattól 16 milliárd forinttal elmaradt. A kormány azt a magyarázatot adta, hogy az új járulékbeszedéssel összefüggésben megvá ltozott járulékmegosztás miatt nem teljesült az előirányzat. Mi azt mondjuk, hogy az áttérés második évében ezt a kérdést nem sikerült megoldania a kormánynak, és ez egyáltalán nem válik a dicsőségére.
