Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 24 (224. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Amerikai Egyesült Államokkal szemben elkövetett terrortámadást követő kül- és biztonságpolitikai lépéseiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója:
505 Az első rögtön a transzatlanti szövetség. Jól tudju k azt, hogy az elmúlt hónapokban, az elmúlt esztendőkben voltak viták. Voltak és vannak súrlódások az Atlantióceán két partja között; vannak kereskedelempolitikai vitáink, esetleg másként látjuk a biológiai fegyverek ellenőrzésének a kérdését, és vannak m ás vitás kérdések is. De most egyértelművé vált az, hogy ezeknél a vitáknál messzemessze fontosabb az a stratégiai összetartozás, az az érdek- és értékközösség, ami a transzatlanti kapcsolatot eddig is életben tartotta, és ami a jövőben ezt lényegesen meg fogja erősíteni. A másik ilyen kérdés, hogy vajon hogyan fog alakulni az európai integráció közeljövője és a távlatai. Úgy tűnik, egybehangzó vélemény az, hogy az európai integráció erősödni fog, és bizonyos folyamatok fel fognak gyorsulni. A leglátványos abb felgyorsulás természetesen az úgynevezett második és harmadik pillér területén következik be. Erősödni fog a közös kül- és biztonságpolitika, markánsabb lesz, feltehetően új dimenziókat nyer az európai biztonság- és védelmi politika, és természetesen e rősödni fog a bel- és igazságügyi együttműködés. Sőt, továbbmehetünk, jóllehet ez már inkább talán középtávú vagy hosszú távú célkitűzés, de valószínűleg közeledni fognak egymáshoz az úgynevezett pillérek. Különösen vonatkozik ez a második és a harmadik pi llérre, és ez azzal is összefügg, amit az előbb mondtam, hogy integrálni kell a katonai és nem katonai képességeket. A közrend fenntartása, a belső közbiztonság egyre inkább elválaszthatatlanná válik a külső biztonság kérdésétől, és úgy tűnik, hogy az euró pai integráció felismerte ezt a szükségszerűséget, és a közelmúltban hozott határozat is erről tanúskodik. Magyarország, a magyar kormány egyébként szombaton fél kilenckor csatlakozott az Európa Tanács rendkívüli ülésének a következtetéseihez és akciótervé hez. A következtetések önmagukért beszélnek, rögzítik mindazokat az értékeket, mindazokat az alapelveket, mindazokat a célokat, amelyekről a tisztelt Ház ma délután is beszélt. Az akcióterv ennél sokkal konkrétabb. Konkrét feladatokat jelöl meg, és ma déle lőtt megindult már az a munka a kormányon belül, amelynek az a célja, hogy ennek az akciótervnek valamennyi pontját át tudjuk venni, be tudjuk építeni a magyar szabályozási rendszerbe, csatlakozzunk mindazokhoz az akciókhoz, mindazokhoz a célkitűzésekhez, amelyeket ez az akcióterv rögzít. A miniszterelnök úr szólt már a pénzmosás elleni küzdelemről, általában véve a terrorizmus pénzügyi oldalával kapcsolatos kérdésekről. Fel kell venni a harcot a terrorizmus finanszírozásával is, és sok minden más feladat v an; javítani kell a légi közlekedés biztonságát, javítani kell a határellenőrzést és így tovább, és így tovább. Nagyon sok feladatunk lesz a közeljövőben nekünk is. Át kell értékelni a biztonságpolitikánkat és a védelmi politikánkat, új dimenziókat kell ho gy nyerjen mind a kettő, különös tekintettel azokra a bizonyos új veszélyekre, amelyek már nem annyira újak szeptember 11e óta, és amelyek, mint jeleztem, a legkülönbözőbb formát ölthetik. Erősítenünk kell a közbiztonságot. Új dimenziókat kell hogy kapjon ez a tevékenység is. Ez új forrásokat igényel, erre is gondolnunk kell, új energiákat igényel, és én azt hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb feladata lesz a következő éveknek, sőt, azt hiszem, évtizedeknek. Hatással van mindaz, ami történt, az integráci ós politikánkra is. Megerősödött az az elhatározásunk, hogy egy erősebb, egységesebb Európára van szükségünk, és ennek az integrációs politikának is át kell fognia azokat az új szempontokat, új dimenziókat, amelyekről eddig beszéltünk. (Folyamatos zaj.) A gazdaságpolitikának is le kell vonnia a szükséges következtetéseket, a miniszterelnök úr erről is szólt. A kormány dolgozik azon, hogy hogyan tudjuk ellensúlyozni a világgazdaság lelassulásából fakadó nehézségeket, hogyan tudjuk egyensúlyi viszonyok közöt t, de fenntartani azt a növekedési dinamizmust, ami a magyar gazdaságot az elmúlt esztendőkben jellemezte, és ami hitünk és reményünk szerint egy jó gazdaságpolitika, gazdaságfejlesztési politika következtében a magyar gazdaságot a jövőben is jellemezni fo gja. Sok fontos következtetést kell tehát levonnunk, én nem szeretnék mindezekre kitérni. Ugyanakkor látni kell azt, hogy nemcsak a biztonsági és védelmi politika, a közbiztonsági politika,
