Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
466 A furcsa ebben a magyar esetben éppen az, hogy ugyanaz a személy mindegyik, illetve a civilizált országok gyakorlatától eltérően semmilyen szabályozását nem ismerjük annak, hogy kik és hogyan választották ki a díjazottat. Ez egyfajta miniszterelnöki szerepzavarról tanúskodik. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖ K (dr. Áder János) : A kormány nevében Szakács Imre kíván válaszolni az imént elhangzottakra. DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy egy fontos kérdésre világít rá Bauer Tamás képviselőtárs am napirend utáni felszólalása. Nevezetesen arra, hogy a magyar nemzetnek azokat a tagjait, azokat a tudósokat, művészeket, akik olyan teljesítményt tettek le nemcsak a nemzet, hanem a világ elé, a világ asztalára, ami a magyar nemzet elismertségét, a magy ar alkotókészségnek, a magyar művészeti és tudományos világnak nemzetközi elismeréseket hoz, nos ezeket a kiváló művészeket és tudósokat megfelelő módon el kell ismerni, a mindenkori államnak kötelessége, hogy az ő teljesítményüket megfelelően díjazza. A h ozzászólást hallgatva végül is ezt a napirend utáni felszólalást úgy értékelem, hogy Bauer Tamás dicsérőleg szól erről a kérdésről, hiszen ha a díjazottakat nézzük, például Teller Ede, a hidrogénbomba atyjaként emlegetett világhírű magyar tudós a háború el őtt ezt a kitüntetést származása miatt vélhetően nem kaphatta volna meg. Időszerű volt, hogy ez a kitüntetés az ő nyakába is odakerüljön. Az én ismereteim szerint és ismerőseim körében, ha erről a témáról beszélgettünk, mindenki elismeréssel nyilatkozott a Corvinláncról, egy olyan magas kitüntetésként minősítette, amely napi politikai ügyektől és szándékoktól messze áll, azok felett van. A mindenkori miniszterelnök, a mindenkori kormányfő Kossuthdíjakat is ad át, és mint tudjuk, az ötvenes évek elején - m inden értékítélet nélkül mondom ezt - bányászok, szövőnők, fonónők is megkaphatták ezt a kitüntetést. Egy biztos: szükség van arra, hogy a nemzet nagy gondolkodóit és művészeit ki tudjuk tüntetni. Azt, hogy ezt a kormányfő adja át, azért tartom kritikaként megfogalmazva képviselőtársam szájából furcsának, főleg arra hivatkozva, hogy az államfő mintegy a nemzet egységét jeleníti meg, hiszen ha visszaemlékezünk az államfő tavalyi parlamenti választására, tudjuk jól, hogy a jelenlegi államfőt éppen a Szabad De mokraták Szövetsége és a Szocialista Párt képviselőinek nem támogatása okán kellett egy háromfordulós procedúrában megválasztani. Kíváncsi lennék, ha ezt a magas kitüntetést, a Corvinláncot az államfő adná át, milyen kifogást találtak volna az SZDSZes ké pviselők. Esetleg azt, hogy ők nem szavaztak a köztársasági elnökre? Azt gondolom, hogy ezeken a napi politikai vitákon felül kellene emelkedni. Azt kellene megnézni, hogy kik azok a személyek, akik megkapják ezt a magas kitüntetést, azt kellene megnézni, hogy az ő tevékenységük valóban olyan, amely a világ elismerésére, de a magyar nemzet elismerésére mindenképp méltó, és azt kellene megnézni, hogy e mögött az elismerés mögött nem egy ember, nem a miniszterelnök, hanem a magyar állam, azaz a magyar nemzet áll. Minden kitüntetett úgy nyilatkozott, hogy nagy megtiszteltetésként élte meg, hogy megkapta ezt a magas kitüntetést, senki nem tiltakozott ellene. Azt gondolom, nagyon rossz ízű az olyan jellegű hozzászólás - és képviselőtársam, ezt a hozzászólását nem ilyennek értékelem , amely kétségbe vonná a Corvinlánc értékét, a kitüntetés erkölcsi és akár anyagi elismerésének súlyát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) (Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Balsay István képviselő úr, Fidesz, "Székesfehérvár jelentősége és szerepe az államalapításban" címmel. Tessék, képviselő úr!
