Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
453 Egy közelmúltban elkészült, a nyáron kezembe került ügyészségi jelentés szerint a megyében aggasztó a rendszeresen vagy súlyosan bántalmazott kiskorúak nagy száma. Kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt tavaly 95 eljárás in dult a megyében. De ha a bűnvádi eljárásokat mellőző vizsgálatokat is számításba vesszük, akkor a vizsgált gyermekvédelmi ügyek 176 kiskorút érintettek. A BácsKiskun Megyei Főügyészség korunkhoz méltatlan eseteket tárt fel. Gyakori eset volt, hogy csecsem őkorú kicsinyek tisztántartásáról, megfelelő élelmezéséről vagy éppen a ruházatáról nem gondoskodtak a szülők. Előfordult az is, hogy orvosi segítségre szoruló gyerekhez nem vagy csak késedelmesen hívtak segítséget. A tíz év alattiak körében gyakori a súly os, illetve rendszeres bántalmazás. A 1013 éveseket gyakran sújtja a nemi erkölcs elleni magatartás, míg a 1417 esztendőseknél a leggyakoribb a bűncselekmény elkövetésére való rábírás. A kiskorú veszélyeztetését elkövetők többsége alacsony iskolai végzet tségű, munkanélküli vagy alkalmi munkát végző személy. Döntő többségük korábban is bizonytalan egzisztenciájú, megélhetési gondokkal küzdő családokban élt. Igen gyakran a családtagjaik ellen fordulnak, alkoholisták lesznek, amivel tovább nehezítik a család életét. Ilyen visszásságok korábban is előfordultak, de akkor talán a társadalom nem volt ennyire fásult, mint ma, többen úgymond beleszóltak a gyermek nevelésébe, szóvá tették, ha télen hiányosan volt öltöztetve, ha tetves volt vagy ha állandóan éhezett. Ma az ilyen eseteket sokan a család "magánügyének" tekintik, és ezért erőteljesebb hatósági fellépés és védelem szükséges a veszélyeztetett kiskorúak védelmében, mint korábban. Tisztelt Ház! Az idézett esetekkel érzékeltettem, hogy mennyire nehéz és felel ősségteljes munkát kell végezniük a gyámügyi hatóságoknak. Csak néhány számadatot hadd említsek, hogy bemutassam sokrétű munkájukat. 1998ban országosan a 2800 gyámügyi ügyintéző mintegy 80 ezer gyámhatósági határozatot hozott. Az elsőfokú gyámhivatalok fe lelősebb beosztásban dolgozó ezer ügyintézője további 150 ezer határozatot hozott, azaz döntött gyermekek családba fogadásáról, kapcsolattartásról, átmeneti vagy tartós nevelésbe vételéről, utógondozói eljárásról, örökbefogadásáról, valamint a gyermektartá sdíj megelőlegezéséről. A 246 elsőfokú gyámhivatal szakmai felügyeletét és irányítását a 19 megyei és a fővárosi gyámhivatal látja el. Ezt az országos apparátust mint intézményt és az itt dolgozókat személy szerint megilleti az a védelem, amit a törvényjav aslat kilátásba helyez. Eszerint a törvény hatálybalépését követően a gyermekvédelmi rendszerben foglalkoztatott nevelők, gyermekfelügyelők, gondozók, helyettes szülők, nevelőszülők, családgondozók, utógondozók, bentlakásos gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények vezetői hivatásuk teljesítése során hivatalból eljáró személyeknek, és mint ilyenek, a büntetőjogi védelem szempontjából közfeladatot ellátó személyeknek minősülnek. (15.50) Egyetértünk ezzel a változtatási szándékkal, és ettől is reméljük a ma i áldatlan helyzetnek, a gyermekvédelmet ellátók elégtelen törvényi védelmének a javulását. Tisztelt Ház! A gyermekvédelem és az állami gondozás területén az államhatalom korábban feljogosítva érezte magát arra, hogy ellátásáért cserébe ideológiájához idom uló és csak a hivatalos nyelvét használó gyermekeket neveljen az otthonokban. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nyíltan vagy kevésbé nyíltan janicsárképzőnek tekintette az állam a gondozást. Elég, ha csak arra utalunk, hogy Trianont követően az akkor még döntőe n magyarlakta területen, a Nagyváradon vagy Kassán korábban épült gyermekotthonokban néhány év múlva már eltűnt a magyar szó, de arra is utalhatunk, hogy hazai gyermekotthonokban hiába is tudták az érintett gyermekek szüleik vallását, az ateista, materiali sta nevelés érvényesült. Nagy eredménynek tekintem a vallásnak, világnézetnek e törvény által garantált átörökíthetőségét. Ebből a megfontolásból került be a törvénybe az, hogy a nevelőszülő saját
