Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény, valamint a m... - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
432 Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 1 010 perces időkeretben. Elsőként Bernáth Ildikó asszony, a Fidesz képviselője következik. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Akár az előbb megfogalmazott bizottsági véleményt is folytathat nám, hiszen ez a törvényjavaslat, amely most a Ház előtt fekszik, meggyőződésem szerint nemcsak azt a célt szolgálja, hogy a Magyar Köztársaság kellőképpen felkészüljön jogszabályanyagát tekintve is az Európai Unióhoz való csatlakozásra, hanem rendkívüli m értékben védi a munkavállalók érdekeit. A benyújtott törvényjavaslat több törvény módosítását is tartalmazza. A bizottsági vitákban is elhangzott ezzel kapcsolatban olyan kifogás, hogy miért most kerül módosításra például a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, hiszen erről már a tavaszi ülésszakon tárgyalt és döntött a parlament. Ha visszaemlékeznek a képviselőtársaim az akkor benyújtott törvényjavaslatra és a lefolytatott vitára, a javaslat elsősorban a szervezeti változásokat, a foglalkoztatási hivatal létrehozását, illetve az azzal kapcsolatos működéseket szabályozta. A most benyújtott törvényjavaslat pedig összefüggésben van a másik három törvényjavaslattal; nevezetesen: a bérgarancia alaprészről szól ó törvényjavaslattal, a csődeljárásról, felszámolásról, végelszámolásról szóló törvényjavaslattal és a munkavédelemről szóló törvényekkel. Azt gondolom, hogy a foglalkoztatási törvényt célzó módosító javaslatok nem kerülhettek előbb vagy később benyújtásra , mint éppen most, hiszen ez a törvénymódosítási javaslat szorosan összefügg a másik hárommal. Ennek a javaslatnak az a célja, hogy a jogharmonizáció mellett olyan változásokat javasoljon és reményeink szerint fogadtasson el az Országgyűléssel, amelyek a m unkavállalók érdekeit szolgálják. A foglalkoztatási törvény módosításával kapcsolatos javaslatok nem az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjától lépnek hatályba, hanem már 2002. január 1jétől. A módosítás alkalmassá teszi a foglalkoztatási törvény sz abályait abból a célból, hogy olyan támogatásokat fogadhasson az ország, amelyek a különböző foglalkoztatási programok megvalósítását szolgálják. Elsősorban a Munkaerőpiaci Alap és az európai uniós támogatások társfinanszírozásában valósulnának meg ezek a z elképzelések. A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvényt módosító részek is elsősorban a jogharmonizációval összefüggésben kerülnek benyújtásra, és azokat az irányelveket veszi át, amelyek a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó szabályokat tartalmazzák, egészen pontosan a 80/987. számú EGK- irányelv adaptálásáról van szó. Mit is takar ez a benyújtott javaslat, mi a célja? Mint ahogy a bizottsági vitákon is elhangzott, a törvényjavaslatnak ez a része egy rendk ívül fontos és az eddigi szabályokhoz képest jelentős változást tartalmaz. Egészen pontosan arról van szó, hogy ez idáig a felszámolást végző felszámoló mérlegelési jogkörére volt, illetve van még jelenleg is a törvény elfogadásáig bízva, hogy igénybe vesz ie a bérgarancia alaprészből azt a támogatást, amely lehetővé teszi az egyébként fizetésképtelen gazdálkodó szervezet dolgozói részére a munkabér kifizetését, illetve a végkielégítések kifizetését. Figyelemmel kísérve és alaposan áttanulmányozva a Munkaer őpiaci Alap éves jelentéseit, azt tapasztaljuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kérelmek jelentős részét ugyanaz az állandó felszámolói kör nyújtja be. A felszámolók nagy része sok esetben nem élt, nem él azzal a törvény adta lehetőséggel, eszközzel, am ely a munkavállalók jogos igényeinek kielégítését szolgálta. Előfordult nem egy esetben, hogy a felszámoló a felszámolási eljárás jogerős befejezése után nyújtotta be ez irányú kérelmét, ezzel pedig eleve lehetetlenné tette azt, hogy a munkavállalók megkap ják jogos járandóságukat, így a dolgozók elestek attól a lehetőségtől, hogy megkapják munkabérüket, illetve az őket megillető végkielégítést. (14.00)
