Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
414 DR. OROSZ S ÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Babák képviselőtársam azt mondja, hogy nem tudja, milyen vitán vesz részt, mert ez a szociális törvény és nem a költségvetési törvény. Ajánlom figyelmébe, hogy próbáljon meg éhes emberek előtt disznóvágásról, d isznótorról képeket mutatni, és kérdezze meg, hogy jóllaktake vele. A saját tapasztalatom az, hogy a jóllakáshoz a valós disznótor valóban elkészített hurkájára, szalonnájára, kolbászára van szükség, amit elfogyasztanak ezek az emberek. Azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlés és minden egyes képviselő feladata nem virtuális, hanem nagyon is valóságos, hiszen ha kimegyünk e Ház falai közül, akkor látjuk, hogy az ínség nagy. A feladat tehát nem arról szól, hogy okosakat és szépeket fessünk az embereknek, ha nem arról, hogy teremtsük meg azokat az okosakat és szépeket, amikre ők vágynak. Ehhez pedig, hogy érthetően beszéljek, igenis a Házszabály és a jogalkotásról szóló törvény értelmében is minden egyes törvényjavaslatnál szükséges a források megteremtése, ne mcsak a költségvetésnél, minden más törvényjavaslatnál. Ennek megfelelően a Magyar Szocialista Párt azt kezdeményezte és javasolta, hogy hozzák előre a hatálybalépést, ez óhatatlanul azzal jár, hogy be kell terjeszteni a 2002. évi költségvetést. De ha nem fogadják el ezt a javaslatunkat, akkor ajánlom még egyszer figyelmükbe Vojnik Mária képviselő asszony szavait, aki azt mondta, hogy ha nem hozzák előre ennek a rendelkezéseknek a hatálybalépését, akkor is a felkészülés biztosításához szükséges forintok igé nylik, hogy beterjesszék a 2002. évi költségvetést. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Így délidőtájt annyira plasztikus volt a képviselő úr felszólalása, hogy magam is meg éheztem. (Derültség.) Kökény Mihály képviselő úr következik felszólalásra, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szociá lis törvény általános vitájának vége felé hadd kezdjem egy, a szakmában már közhelynek számító megállapítással, hogy a jogalkotás során meg minden más, a szociális ellátást érintő döntés során illik figyelemmel lenni az egészségügy és a szociális terület k apcsolódásaira. Ma már mindkét ágazat képviselői vallják ezt a közelítést, ugyanakkor elszomorítónak tartom, hogy a tárgyalt törvényjavaslat mennyire mellőzte ezt a szempontot. Felszólalásomban elsősorban a két terület kapcsolódásaira szeretnék most kitérn i, illetve arra, hogy ezt a fajta ágazatcentrikusságot meg kellene próbálnunk meghaladni, hiszen jóléti rendszerekről összefüggéseiben kell gondolkodni még akkor is, ha a két szektor minisztériumi irányítása sajnálatos módon kettévált ebben a ciklusban. Ti sztelt Képviselőtársaim! Már esett arról szó, hogy az ápolási díj szabályainak jelentős mértékű módosítását szorgalmazza a javaslat. Figyelmen kívül hagyja azonban azt a tényt, hogy fokozatosan idősödő társadalommal kell együtt élnünk, és az idősek egyre n agyobb számban igénylik betegségük esetén, hogy közvetlen hozzátartozóik gondoskodjanak róluk, és ne kórházi nagyüzemben ápolják őket. Ugyanakkor a modernizációra egyelőre diszkréten várakozó egészségügy érdeke is azt kívánja, hogy ne az intézményben törté njék az ápolás, ha azt a hozzátartozók is tudják biztosítani. Ezért is rendkívül humánus az ápolási díj konstrukciója, és egyben jóval olcsóbb, mint az intézményi ellátás, hiszen gondoljunk csak bele, hogy egyhavi ápolási díjért hány napig képes ápolást bi ztosítani az egészségügy vagy az erre szakosodó privatizált intézmény! A fogyatékkal élő embertársaink irányába tesz ugyan szerény lépéseket a törvényjavaslat, de az idősek ápolása tekintetében csak súlyosbítani tudja a feltételeket. Az a tény, hogy csak a három hónapnál hosszabb betegség minősül tartós betegségnek a törvényjavaslat szerint, súlyos aggályokat vet fel. Ha már mindenáron definiálni kívánjuk a tartós betegségek fogalmát, akkor úgy annak
