Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
405 munka nélkül maradt. Az volt a szándéka, hogy a szociális területen dolgozzon, megvolt benne a kellő elhivatottság, és elment, elvégezte a négy éves szociálismunkásképzést főiskolán, és hogy ehhez a szükséges anyagaikat megteremtse, közben jó néhány ingóságát eladogatta - nem volt túlságosan jó anyagi helyzetben , finanszírozta ebből a tanulmányait. Lediplomázott, családot alapított, és akkor jö tt rá, akkor derült ki számára véglegesen, hogy nem tud a szakterületén végzett munkából megélni. Jelenleg alkalmi ügynöki munkákból él. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces időkeretben megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Természetesen a technika áldásának köszönhetően fi gyelemmel kísértem Hortobágyi képviselő asszonynak a felszólalását, és még büszke is lehetnék, mert csak klasszikusokat szoktak idézni. De úgy gondolom, hogy így, szövegkörnyezetből kiragadva a "szegény ország szegény parlamentje" a '92es időszakra vonatk ozott, és pont azt akartam érzékeltetni, hogy most, amikor ennek az országnak, az ország polgárainak köszönhetően hihetetlen rövid idő alatt átállították ezt az országot egy új növekedési pályára, a kormányzat igenis él ezzel a lehetőséggel, próbál lépni a szociális szféra területén is, és szerintem ehhez jó ez a törvényjavaslat. S ahogy most hallgattam képviselő asszony mondatait, lehet, hogy gonosznak fog tartani, de lelki szemeim előtt elképzelem, hogy ha ezt a törvényjavaslatot egy évvel ezelőtt tárgyal ta volna a parlament, és egy ellenzéki képviselő föláll és számon kéri a kormányzaton a szociális ágazatban dolgozók anyagi megbecsülését, akkor nem kizárt, lehet, hogy képviselő asszony mint a Fidesz akkori képviselője föláll és visszautal arra a négy évr e, ami tulajdonképpen egy hihetetlen leszakadást okozott az ágazatban. Én úgy gondolom, hogy ha igazságosak akarunk lenni, akkor az elmúlt két évben a szociális ágazat területén elkezdődött a fölzárkóztatás, és bízhatunk abban, hogy ez folytatódni fog, és teljesen jogos az az igény, amit képviselő asszony is megfogalmazott, s amit mi is szükségesnek tartunk, hogy az ágazatban dolgozók megfelelő anyagi körülmények között, nyugodtan tudják végezni a munkájukat. Én úgy gondolom, hogy ez az igazsághoz hozzátart ozik. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr! BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszon y! Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! Ha megengedik, akkor egy korábbi felszólalásra, vezérszónoklatra szeretnék utalni Kósáné dr. Kovács Magda képviselőtársam vonatkozásában. Képviselő asszony, nekem nincsenek kétségeim a tekintetben, hogy ön szociálisan érzékeny, és ennek számtalan tanúbizonyságát adta. Itt más gondom van e tekintetben mindarról, amit mondott. Ugyanis én úgy gondolom, a kritikája most, itt nem helytálló, ugyanis a diagnózis fennállt korábban is a szociális ellátásban, helyesebben: tudták azt, hogy milyen gondok vannak. Nem tehették vagy nem tették meg annak idején, és a terápia késett. Késett, mégpedig azért, mert most úgy hallottuk, hogy annak idején nem volt rá anyagi lehetőség. Én úgy gondolom, hogy más a szó a szociális érzékenységet i lletően, és más a tett. Én úgy gondolom, a tett a fontosabb, és a törvényjavaslat egy tettet próbál demonstrálni, mégpedig azt, hogy ennek a kormánynak fontos a magyar állampolgárokról való szociális gondoskodás. Úgy gondolom, hogy nem önnel, nem az ön sze mélyével van gondom, hanem elsősorban a pártjáéval.
