Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ERKEL TIBOR (MIÉP):
401 munkahelyterem tő beruházások ösztönzése, a megfelelő lakáskörülmények és a tömegközlekedés fenntartása is fontos szerepet játszik a munkanélküliség elleni küzdelem sikerességében. Az aktivitásra serkentő szociálpolitika térnyerése révén több uniós országban, különösen S védországban, Finnországban és Hollandiában jelentős mértékben csökkent a szociális kiadásoknak a bruttó nemzeti termékhez viszonyított aránya. A vállalkozókra nehezedő korábbi szociális terhek mérséklése ezekben az országokban egyértelműen gyorsította a g azdasági növekedést. A pozitív uniós tapasztalatokra is támaszkodva egyetértünk azzal, hogy a törvénytervezet értelmében nem állapítható meg szociális segély azok számára, akik megtagadják az együttműködést az önkormányzattal. A törvényjavaslat, az állampo lgári jogok országgyűlési biztosának ajánlását elfogadva, az ápolási díjra vonatkozó rendelkezések között meghatározza a súlyosan fogyatékos és tartósan beteg személy fogalmát. A javaslat szerint az ápolási díjra való jogosultság szempontjából akkor tartós a betegség, ha az előreláthatóan legalább három hónapig fennáll. Azt mindnyájan természetesnek vesszük, hogy az ápolt intézményi elhelyezése esetén a hozzátartozó nem jogosult ápolási díjra. A viták elkerülése és az egységes jogalkalmazás érdekében a törv ényjavaslat pontosítja azoknak az intézményeknek a körét, amelyeknek igénybevétele kizárja az ápolási díjra való jogosultságot. A jelenlegi törvény például nem teszi egyértelművé azt, hogy akik öregek napközijében, azaz nappali ellátást nyújtó szociális in tézményben látják el hozzátartozójuk gondozását, azok ne tartsanak igényt ápolási díjra. A törvényjavaslat megszünteti a jelenlegi kétértelműséget ezen a területen. Az ápolt halála esetén a jövőben méltányos helyzetet teremt a törvényjavaslat azáltal, hogy az ápolási díj megszüntetésére a halálesetet követő harmadik hónapban kerül sor, és így a megváltozott körülményekhez van ideje alkalmazkodni az ápolási díjra jogosultaknak. A törvényjavaslat egy új támogatási forma, az adósságkezelési szolgáltatás beveze tését indítványozza. A lakosság adósságterheinek enyhítése érdekében az elmúlt években több kormányprogram indult, amelyek a lakossági hátralék csökkentését kívánták elérni. Ezek a programok hozzájárultak a családok terheinek részbeni mérsékléséhez, de hat ásuk átmeneti volt, céljukat csak részben érték el. Ezért is szükséges egy olyan rendszerszerű adósságkezelés kialakítása, amely a családok adósságterheinek mérséklését - valamennyi adósságtípust érintve - együttesen kezeli, és beilleszthető az önkormányza tok szociális tevékenységébe. A törvényjavaslat elképzelése szerint az adósságszolgáltatás olyan új ellátási formaként kerül bevezetésre, amelyik a pénzbeli támogatást összekapcsolja a háztartás ésszerűbb gazdálkodására, fogyasztási szerkezetének racionali zálására és jövedelemszerző képességének növelésére irányuló adósságkezelési tanácsadással. A törvényjavaslat összhangot teremt a tervezett adósságkezelés és a már jelenleg is szabályozott, a háztartás folyó havi kiadásait csökkentő lakásfenntartási támoga tás között. Egyetértünk az adósságkezelési szolgáltatás bevezetésével, de úgy látjuk, hogy nem valósul meg az adósságkezelő programok kívánt koordinálása. Például ma a fővárosban és több nagyvárosban országos és helyi alapítványok támogatják a rászoruló cs aládokat a távfűtési díjak, lakbérek, vízdíjak területén felhalmozódott hátralékok kifizetésében. Honnan szereznek majd tudomást az önkormányzatok ezekről a támogatásokról? Méltányose az, hogy egyes jól informált adósok esetleg több forrásból is csökkenth etik majd tartozásaikat? Valahol jogos a több forrás összekapcsolása, hiszen ezeknek vagy a befizetett adók, vagy az alapítványoknak átengedett 1 százalékok és adókedvezmények a forrása. A törvényjavaslat jelenlegi formájában nem kívánja egy keretben szabá lyozni az önkormányzatok és a civil szféra jelenleg is több milliárd forintra tehető adósságtörlesztő programjait. Gondoskodni kellene azokról a súlyos helyzetben lévő családokról is, akiknek a kezében már ott van a kilakoltatási végzés, azaz az adósságok sem egyforma súlyosak. Ötvenezer forint adósságnak súlyosabbak lehetnek a következményei, ha az adós rövid határidőn belül nem képes fizetni, mint kétszázezer forint adósságnak. A sürgős esetek kritériumait, illetve az ehhez kapcsolódó adósságtörlesztő int ézkedéseket is törvényben kellene szabályozni.
