Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 12 (248. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Országimázs Központ" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP):
3822 És hogy a jelentés szól hiányosságokról is? Igen, de ezek a dolgok nem tavaly romlottak el. Ezek a do lgok évtizedek alatt romlottak el, és ezek közül van, amit fel tudunk számolni, és van, amit csak a kívánatos mértékre visszaszorítani leszünk képesek. Ezt még akkor is le kell szögezni, ha a hiányosságok felszámolására nincsenek évtizedeink. Számunkra azo nban a közös eredmények jóval többet jelentenek, mint uniós felkészülést, éppen ezért, úgy gondolom, kell hogy ezeknek merjünk örülni. Egy brit szerző "Mi, európaiak" című kötetében az európai nemzetek sajátos vonásait próbálja csokorba szedni. Rólunk, mag yarokról a találékonyságunkon és tehetségünkön kívül a pesszimizmusunkat említi. Magyar diplomata amerikai barátjának bosszankodását idézi, aki azt mondja, a magyarok akkor sem hajlandók az egész képet látni, ha az sokkal kedvezőbb a résznél. Nos, úgy gond olom, ezen kell feltétlenül változtatnunk. Még egy gondolatot engedjenek meg. Katona Béla képviselőtársam hosszan sorolta, hogy milyen országban szeretne élni. Neki csak annyit tudok mondani, hogy Isten hozta Magyarországon: ez az az ország, ahol érdemes é lni. Köszönöm szépen. (Taps és derültség a Fidesz soraiban. - Közbeszólások: Így van!) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Szabó Sándorné, az MSZP képviselője. SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ors zágimázsra ez a kormány külön szervezetet hozott létre, nem sajnálva a pénzt óriásplakátra, nehezen értelmezhető szlogenre, jelszavakra. Mi, szocialisták azt gondoljuk, az az országimázs a jó, amelyet az emberek maguk közvetítenek, hangulatuk, megelégedett ségük és megélhetésük könnyebbsége révén. Sajnos, ez nem így történik, és ezért érezzük úgy, hogy a feleslegesen kidobott milliárdokat jobban, az emberek érdekében hasznosabban lehetne felhasználni. Mi, szocialisták ú gy gondoljuk, olyan országban jó élnie a magyar állampolgároknak, ahol mindenkinek joga van az emberi méltósághoz, az emberi élethez. Olyan jóléti politikát kell kialakítani, amely minden családnak megadja a lehetőséget a gyarapodásra, és nem engedi meg a végleges leszakadást, a szegények gettósodását. Mi olyan országot akarunk, amelyben megoldást talál a kormány arra, hogy mindenkinek joga legyen a lakhatáshoz; ahol érvényt szereznek annak a törvényi előírásnak, hogy gyermeket anyagi okból nem szabad kieme lni a családból. Mi olyan társadalmat és országot akarunk, ahol tisztelik és nem kirekesztik a fogyatékosokat; ahol a fogyatékkal élőnek nem kell külön küzdelmet folytatnia azért, hogy munkalehetőséget, tanulási lehetőséget, információt kaphasson; nem kell külön küzdelmet folytatnia azért, hogy a támogatások odaítélésekor figyelembe vegyék sajátos élethelyzetét; az önálló ügyintézésnek nem gátja az intézmények megközelítése, ahol van jeltolmács; ahol a fogyatékkal élőket nem kizárni, hanem beilleszteni igye keznek a támogatások különböző formáival. Mi olyan országot akarunk, ahol nem kell megalázkodni azért, hogy a minimális életfeltételeket, a szociális minimumot az arra rászorulók megkaphassák. Azt szeretnénk, hogy az európai uniós csatlakozás idejére a mi országunkban is megteremtődjék a garantált minimum, mert nem a szegényeket, hanem a szegénységet kell ellenfélnek tekinteni. Mi olyan országot szeretnénk, amelyben a családok, a gyermekek több mint egyharmadának ne kelljen együtt élnie a reménytelenséggel. Mi olyan országot akarunk, ahol a társadalom nem fogadja el azt a kormányzati politikát, amely a szegények ellen fordul; nem fogadja el, hogy a kormányzat az embereket érdemesekre - akik munkával és viszonylag magas jövedelemmel rendelkeznek - és érdemtel enekre osztja; ahol az ország nem rekeszti ki a saját szegényeit.
