Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 12 (248. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Országimázs Központ" című politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
3813 Rengeteg anomáliát fölhalmo ztak, amit meg kell oldani. Most első körben a külsősök kapják meg a pénzüket, a második körben most lehet igényelni a belső nyugdíjas üzletrésztulajdonosoknak. Ezt követően a csőd és felszámolás alatt álló szövetkezetekre is gondol a kormány. A későbbi ü temben lehet majd a csődön túli szövetkezetekre gondolni, ugyanakkor a praktikák végtelenek. Nem a jövőt szolgálják azok az intézkedések, amiket a téeszek egyes vezetői csinálnak, nem igazolják le azt az összeget, ami '92ben valóságos összeg volt - itt va n egy levél (Felmutatja.) Csongrád megye 4. választókörzetéből, a körzetemből , hanem ahelyett kevesebbet vagy egyáltalán nem igazolják le. Tehát ezek mindmind fékezik a jövőt, és igazából nem azt segítik. Egy picit árnyaltabb ma már a politika, mintsem lehetne riogatni ilyen feketére meszelt helyzetelemzéssel, amit az MSZPs képviselőtársaink közül többek között Juhász Gábor úr mondott, hogy így a drogozás, úgy a drogozás. Én emlékeztetnék, hogy az ISM tulajdonképpen kidolgozott egy drogprogramot, és elő ször történt ennek a programnak a kidolgozása, és először kerültek olyan intézkedések, és minisztériumi szinten először került ez a dolog (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kezelésre, és ez is a jövőképet szolgálja. Köszönöm me gtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az FKGP soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője. KOVÁCS TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Az elmúlt percekben kicsit ideges kormánypárti képviselőket láthattunk (Moraj a Fidesz soraiban. - Dr. Szakács Imre: Nem ezt nézted? Nem itt voltál? - Dr. Bogár László közbeszól.) , úgy gondolom, azért, mert meghallhatták, hogy azok a pártok, akiknek vannak vízióik a jövőről, azok hogyan gondolkodnak (Sasvári Szilárd: Víziótok az van!) , és hallhattuk azt, hogyan azok, akik a múltba révednek. A még néhány hétig regnáló Fideszkormány felépített egy álomvilágot, egy virtuális világot, ehhez létrehozta a z Országimázs Központot, elköltött jó néhány milliárd forintot; azt gondolták, hogy ezzel félre lehet vezetni a magyar állampolgárokat. Ideigóráig természetesen ilyenféle dolgokkal meg lehet téveszteni az embereket, de hát ez nem sikerülhetett. Persze elm ondhatnánk azt is, hogy tanulhattak volna néhány szomszédos ország példájából; próbálkozott már ezzel Csehország is az elmúlt években - elég súlyos bukás lett a következménye, gondolom, hogy betervezhették volna. Mi úgy gondoljuk, hogy az országról alkotot t kép akkor fog alapvetően és látványosan megváltozni, ha nő a megelégedett és önmagukat biztonságban érző emberek száma. Ők lesznek majd igazi reklámja az országnak. Ehhez nem országimázsra van szükség, nem milliárdokat kell szemfényvesztésre költeni, han em olyan gazdaságpolitikát kell megvalósítani, amely ehhez a feltételeket biztosítja. Olyan munkahelyekre van szükség, ahol jó kereseti lehetőséggel rendelkeznek az emberek. Milyen az az ország - és erről szeretnék a következőkben néhány szót váltani , ah ol jól és sikeresen működnek a gazdasági társaságok, függetlenül attól, hogy azok külföldiek vagy magyarok, nagyok vagy kicsik? Úgy gondolom, hogy olyan országban, ahol rövid és középtávon is kiszámítható gazdasági környezet van, ott, ahol a kormány nem av atkozik pártállami módszerekkel a gazdasági folyamatokba, ott, ahol az adóhivatalt nem politikai rendőrségként használja a kormányzat, hanem arra, amire való, az adók beszedésére; ahol az adópolitikát nem változtatják évente (Glattfelder Béla: Beszéljél Ve csésről!) , ahol az adócsökkentési ígéreteket a kormány be is szokta tartani. A hitelességhez, a szavahihetőséghez, tisztelt államtitkár úr, ez is hozzátartozik. Ahol nem kell munkáltatói egészségügyi hozzájárulást fizetni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Sz ámlagyár!) , ami ma már indokolatlanul növeli a munkaerő költségét; ahol egyszer egy hónapban és egy számlára lehet befizetni az adókat (Glattfelder Béla: A számláknál tartunk! Így van!) , nem
