Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 12 (248. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Országimázs Központ" című politikai vita - DR. STUMPF ISTVÁN, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
3773 környezetében. Önbizalomhiányos népből lehetőségeiket reálisan ismerő, képességeinek és eddigi sikereinek tudatában lévő, egészséges önbizalmú polgárok közösségévé kell válnunk. A bizalom és az önbizalom előfeltétele pedi g az, hogy ismerjük egymást, magunkat, és egymásban elismerjük, méltassuk, értékeljünk a saját magunk és polgártársaink által létrehozott értékeket, a nemzet közös teljesítményét, mert a teljesítmény a legfontosabb. A Magyar Tudományos Akadémia kutatása me gállapítja, hogy egy népre jellemző tulajdonságok igen gyorsan változnak, átalakulnak. Egy dologra lehet építeni az országimázs kialakításakor: a nemzet teljesítményét kell kidomborítani. Tisztelt Ház! A polgári kormány az Országimázs Központ létrehozásáva l bizonyította, a maga részéről eleget kíván tenni e kötelességnek, és minden közösségnek, egyénnek támogatást kíván nyújtani nemzeti értékeink megőrzésében és új értékeink megteremtésében. Mit tett ennek érdekében a központ a felállítás óta eltelt két évb en? A központ felállítása után először kutatásba fogott, megismerte, rendszerezte a külföldi tapasztalatokat, így alapozta meg a későbbi működését. A megszerzett információkra alapozva cselekvési tervet dolgoztunk ki, és késedelem nélkül cselekedtünk is, g ondot fordítva arra, hogy munkánk eredményességét rendszeresen megmérjük. A szervezet felállítása után tanulmányoztuk a vonatkozó bel- és külföldi szakmai anyagokat, tapasztalatcserét folytattunk más országokban már működő szakmai szervezetekkel, és gondos an számba vettük az országimázsépítéssel kapcsolatos, Magyarországon lefolytatott viták tapasztalatait. Ezt követően 2000ben az Országimázs Központ több felmérést készített arról, hogy milyennek gondoljuk mi, magyarok magunkat, és hogy milyennek látnak m inket néhány, számunkra jelentős külföldi országban. A kutatások alapján elmondható, hogy a magyar lakosság körében konszenzus alakult ki arra vonatkozóan, hogy a magyar különösen tehetséges nemzet. Ezt ékesen bizonyítja az ország teljesítménye, különösen a tudományos élet, a művészetek és a sport területén. Az értékelt adatok alapján a magyarok 83 százaléka büszke magyarságára. A lakosság nagy része szerint jobb magyarnak lenni, mint a kérdőívben felsorolt nemzetek bármelyikéhez tartozni. Csak minden negye dik magyar polgár szerint jobb angolnak, amerikainak, németnek vagy osztráknak lenni. Az emberek 83 százaléka szorgalmas országnak, 82 százaléka nagy kultúrájú országnak tartja hazánkat, tíz emberből nyolc szerint művelt, civilizált ország, illetve nagy tu dományos teljesítmények országa vagyunk. Négy emberből három hazánkat a nagy sportteljesítmények országának tartja. Őszintén szólva, sokunkat megleptek a kedvező, bizakodásról tanúskodó adatok. Még váratlanabb volt az az eredmény, amely szerint a lakosság 84 százaléka boldog, 77 százaléka sikeres embernek tartja magát. Ugyanakkor a megkérdezett honfitársainknak mindössze 34 százaléka, illetve 28 százaléka gondolja azt, hogy az átlag magyar boldog, illetve sikeres. Ez az adat elgondolkodtató, különösen, ha a z ország, a nemzet imázsának szempontjából nézzük. Ezek szerint hazánkban nagyjából három emberből kettő sikeresnek érzi magát, de úgy véli, hogy csak minden harmadik magyar polgár van ebben a szerencsés helyzetben. Honnan ered és hová vezet ez a hatalmas szakadék, amit a saját helyzetünk és az ország, a nemzet általános állapota között érzékelnek a polgárok? A legjobban nyilván mindenki a saját helyzetét ismeri. Arra kell tehát gondolnunk, hogy a polgárok az általános állapotokról rendelkeznek torz, túlzot tan negatív képpel. Miért gondolják polgártársaikról, hogy sikertelenebbek, boldogtalanabbak, mint valójában? Érdekes lenne megvizsgálni a média szerepét e kép kialakításában, de itt és most nem ez a feladatunk. Leszögezhetjük azonban, hogy a magyar társad alom alulértékeli valóságos helyzetét. Bár tudatában vagyunk értékeinknek, büszkén vállaljuk magyarságunkat, és bízunk abban, hogy egyénként képesek vagyunk tehetségünket sikerre váltani, ugyanezt nem feltételezzük a körülöttünk élőkről. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Ezért fontos a tudatos belső ország- és nemzetképépítés. (9.20)
