Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 3 (220. szám) - Az ügyrendi bizottság általános érvényű és eseti jellegű állásfoglalásáról: - Mentelmi ügyről - Gyorsíró-világbajnokság eredményéről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
38 Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbekiáltások a Fide sz soraiból: Meg kell vonni a szót, elnök úr!) ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Egy kis nyugalmat kérnék! Úgy látom, nem sikerült mindenkinek kipihennie magát, úgyhogy mérsékeljék az indulataikat, azt kérem. Még mindig van két napirend előtti felszólalás, sőt három, úgyhogy arra kérek mindenkit, hogy a véleményét ne ordibálás formájában mondja el, hanem legfeljebb susogja a szomszédja fülébe. (Derültség.) Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csurka István frakcióvezető úr, Magyar Igazság és Élet Pártja. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ma már szóba került a millennium megünneplésének dolga, és ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék frakcióm nevében elmondani, hogy alapvetően helyesnek tartottuk, hogy a mill enniumot már egy éves folyamat keretében a kormány feljebb emelte, illetve legalábbis erre törekedett, és megtette azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek révén közelebb kerültünk ahhoz - el nem értük, de közelebb kerültünk ahhoz , hogy a magyar nemzet , az egész magyar nemzet történelmi tudatába újra visszaépülhessen a teljes Magyarország, a teljes történelem a Szent Koronával együtt, hogy minden olyan lelki, tudati elem újra polgárjogot nyerjen a közgondolkodásban, a beszédben, amelyet ötven évig üldöz tek, kihagytak, kiiktattak a tudatunkból. Ez tehát helyes célkitűzés volt, amelynek a megvalósításában természetesen ízlés dolga, hogy milyen hibákat lelünk fel, ezzel nem kívánok foglalkozni. Örülök, hogy ez így történt; még jobban örültem volna, ha a pro gramnak az is része lett volna, hogy áthatóbb, keményebb oktatási, nevelési intézkedések történnek, hogy a magyar közvélemény és különösen a fiatalság közelebb kerüljön a teljes történelmi igazsághoz és be tudja az egészet fogadni. Ez még előttünk álló fel adat. (16.50) A lezárást követően azonban történtek olyan események, amelyek éppen ellenkezőleg hatnak ehhez a fennkölt és nemes célú ünnepségsorozathoz képest. Elsősorban a Budapesti Parádénak nevezett nagybani kábítószerárusító programról szeretnék szót ejteni ezzel kapcsolatban. Képtelenség, hogy a kormány eltűrte ezt, és még támogatta is állítólag a Sportminisztérium a fővárosnak ezt a rendkívül alantas ösztönökre apelláló rendezvényét, amelyen sok százezer ember vett részt. Nem a résztvevők szórakozás át irigylem, nem arról beszélek, hogy az embereket mindenféle módon ingyenes szórakoztatásban kell részesíteni, de igenis meg kell válogatni azokat az eszközöket, azt a módszert, ahogyan ezt tesszük. Azért, mert Nyugaton is vannak ilyen parádék, esetleg má sképp nevezik, az ilyesminek egy modern és sok ezer gonddalbajjal küszködő országban nincs helye. A kormánynak kell annyi határozottságának lennie, hogy nem engedi, hogy a nép lelkét ilyesmikkel rombolják, ilyen zenével, ilyen ocsmányságokkal é s ennyi szeméttel, és nem engedi meg, hogy itt ellenőrizetlenül ennyi kábítószert lehessen árulni. Akkor hiába próbálják az iskolákat bekamerázni, hiába próbálják a hivatalokban is ellenőrizni a dolgozókat, ha időnként - természetesen globális cégek támoga tásával vagy azok ösztönzésére - a főváros pénzén, a kormány részbeni hozzájárulásával ilyen rendezvényeket tartanak, amelyeken ömlik a mocsok, ömlik a kábítószer, és amelyeken aztán mellékes kérdés, hogy a Sziget Kft. rendezésében vannake melegek a téren vagy nincsenek. Ezt nem szabad megengedni. Kérem szépen, ez annyira szemben áll azzal a törekvéssel, amit nagyon helyesen akart a millenniummal a kormány megvalósítani, hogy attól kell tartani - tekintettel arra, hogy ennek nyugati jelleget próbálnak egye sek kölcsönözni , hogy agyon fogja ütni. Az emelkedettséget, az önmagunkhoz méltó viselkedést minden körülmények között fenn kell tartani, és nem szabad megengedni, hogy a kábítószerárusítók ilyen alkalmakat kapjanak a saját hasznuk növelésére.
