Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 5 (222. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
367 Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom. A folytatásra későbbi ülésünkön kerül sor. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A napirend utáni felszólalások kö vetkeznek; elsőként Takács Imre képviselő úr, az MSZP képviselője: "A forint árfolyamerősödésének hatása a magyar nemzetgazdaságban" címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselő társaim! 2001. május 4én az MNB az 1995 márciusa óta működő árfolyamrendszert megváltoztatta, és a forint árfolyamának pluszmínusz 2,25 százalékos befektetési sávját pluszmínusz 15 százalékra szélesítette. A változtatás egyrészt az infláció csökkentését , másrészt a magyar vállalkozások nemzetközi versenyképességének fokozását, ezáltal a folyó fizetési mérleg javítását szolgálhatja, a versenyképesség javítása azonban csak a termelékenység növelésével, a költségek csökkentésével valósulhat meg, ezt azonban a kis- és középvállalatok nagy többsége nem minden esetben tudja biztosítani. A közgazdasági szakemberek egyértelműen egyetértenek abban, hogy a sávszélesítésre szükség volt. A felértékelődés a hazai alapanyagból exportáló vállalatok nyereségét csökkenti, és kedvező helyzetbe hozza az import anyaggal dolgozókat, ami az egyensúlyt ronthatja. Az üzleti kockázat növekszik. A kis- és középvállalatok védekezési lehetősége sokkal rosszabb, mint a diverzifikáltabban dolgozó nagyvállalatoké. Az a veszély is fennál l, hogy a vállalatok egy része hazai beszállítóit importtal váltja fel. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági és Vállalkozásfejlesztési Intézete 500 vállalat vizsgálata alapján megállapította, hogy azoknak több mint fele csak 10 százalék exportjöve delmet ér el. Egyértelmű, hogy a forint 10 százalékos emelkedése változatlan gazdálkodás mellett nulla százalék nyereséget eredményez ezen vállalkozások számára. A HajdúBihar megyében végzett felmérésem alapján még rosszabb a helyzet. Ezt különösen azért kell mérlegelni, mert az északalföldi régió '98ban, '99ben és 2000ben az ország hét régiója közül az utolsó helyen állt az egy főre jutó bruttó hazai termék alapján. A hajdúszoboszlói Hajdútex Kft. nyeresége az árbevételhez viszonyítva 2000ben 25 száz alék, ebben az évben a hetedik hónapig csak 9,6 százalék volt. Ha azonban május 4étől számolom, akkor még kedvezőtlenebb ezen vállalkozás nyereségrátája. A hajdúszoboszlói Mode Kft. nyereségrátája 2001 májusa előtt 8 százalék, májustól augusztusig csak 4 százalék volt. A hajdúnánási Mode '93 Kft. nyereségrátája 1999ben 10 százalék, 2000ben 4 százalék, 2001ben a főkönyvelő számításai szerint várhatóan nulla százalék lesz. A hajdúböszörményi Flott Cipőipari Szövetkezet nyereségrátája plusz 4 százalékról v árhatóan mínusz 4 százalékra csökken. A forintárfolyam erősödése a nem exportáló vállalatokat is kedvezőtlenül érintheti. A létavértesi Tormaker Kft. és a derecskei Caas Coop vállalkozás is ebben a cipőben jár, ugyanis ezen vállalkozások termékeikből az ex portnehézségek miatt túlkínálatot tapasztalnak, ezért a belföldi piacon nehezen tudnak értékesíteni. A kormánynak gyorsabban kellene lépni a kis- és középvállalatok megsegítése érdekében. Szakmai szempontból egyértelmű, hogy a sávszélesítést talán a múlt é vben lett volna jobb
