Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 11 (247. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
3604 Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én tulajdonképpen egyfajta alapozó edzésnek tekintem ezt, amit ö n elmondott, hiszen holnap, mint tudjuk, negyed napon keresztül lesz alkalmunk ezekről a kérdésekről vitatkozni; önök, illetve a szocialista párti frakció kezdeményezett egy vitát az országimázsformálásról. Aránytévesztés volna persze azt hinni, hogy itt pár perc alatt ezeket a kérdéseket tisztázhatnánk. Így aztán engedje meg, hogy most egy egészen másfajta dologra térjek ki ennek kapcsán. Ugyanis amit ön elmondott, és különösen ahogyan elmondta, az a sajátos hevületesség, újra megerősíti bennem azt a gyan út, hogy önök bizonyos pszichológiai csapdák foglyai a kérdéssel kapcsolatban. Engedje meg, hogy Esterházy Pétert idézzem, aki a Kis magyar pornográfiában úgy fogalmaz, hogy egyszer Rákosi elvtárs úgy megharagudott az imperialistákra, hogy maga is megbánta . Azt gondolom, komoly aggodalomra ad okot, hogy egy kicsit önök is kezdenek úgy viselkedni az országképformálással kapcsolatban (Szalay Gábor: Nem országkép! Fideszkép!) , mint annak idején Rákosi elvtárs, hogy mániákus elszántsággal, szinte keresztes had járatot hirdetnek mindenféle ilyen tevékenység ellen. Azt gondolom, hogy ez a megközelítési mód automatikusan kizár minden objektivitást; illetve ha objektív, akkor az körülbelül annyira objektív, mint ahogyan annak idején Rákosi elvtárs vizsgálta az imper ialisták problémakörét. Ez tehát az egyik sajátos társadalompszichológiai csapda. De van itt még néhány egyéb társadalomlélektani csapda is. A másik egy olyan sajátos jelenséghalmaz... (Moraj, folyamatos zaj az SZDSZ padsoraiban.) Ha meghallgatnak... (Zaj . - Az elnök csenget.) Azt gondolom, demokratikus körülmények között talán nem volna maximális elvárás, ha megkérném önöket, hogy hallgassanak meg. (Dr. Kis Zoltán: Érdemlegeset mondjál!) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselőtársaim, ké rem, hogy tisztelettel hallgassák végig az államtitkár urat! Öné a szó, államtitkár úr. DR. BOGÁR LÁSZLÓ , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Festinger nyomán Aronson kifejti azt, amit kognitív disszonanciának szoktak nevezni. Ez egy sajátos mentális f eszültség, amit a népnyelv egyébként a "savanyú a szőlő" hasonlattal, metaforával szokott szemléltetni. Mi persze megértjük, hogy önöket erőteljesen frusztrálja az a tény, hogy az ország felemelkedése nem az önök kormányzásához fűződik, de azt hiszem, az i lyen helyzetekhez - egyébként a pszichológusok is ezt javasolják - tanácsosabb jó képet vágni. Önök természetesen nem ezt teszik, hanem pontosan az ellenkezőjét. Ezzel valójában csak azt deklarálják, hogy önöknek egyszerűen útban van a társadalom felemelke dése, végtelenül zavarja önöket ez a folyamat. (Nagy zaj.) Paradox módon, miközben önök azt hiszik, hogy minket támadnak, eközben valójában dühüket a társadalom egészére szórják, ami - lássák be - az SZDSZ esetében nem túlságosan bölcs magatartás, egy olya n párt esetében, amelyik éppen a parlamenti küszöb elérésével küszködik. Végül, hogy egy harmadik pszichológiai csapdát is említsek, némi skizoid tendencia is kapcsolódik az önök országképformálást ostorozó indulatához. Hiszen ha most krokodilkönnyeket hul latnak - mint ön is tette - a nehéz helyzetben élőkért, akkor csak felmerül a kérdés, hogy miért nem hullattak ilyen típusú könnyeket '95ben és '96ban, amikor a rendszerváltás vesztes többségének jövedelempozícióját körülbelül 20 százalékkal rontották ké t év alatt, a nyertesekét pedig körülbelül 40 százalékkal javították. Valójában ez a brutális makrogazdasági trükk volt a lényege annak a valaminek, amit Bokros Lajos nevéhez kötöttek akkoriban. Én belátom - és egyébként a pszichológia ezt is igazolja , h ogy a bűntudat agresszivitást szül... (Dr. Eörsi Mátyás: Meddig bírsz süllyedni? - Hangos moraj az SZDSZ padsoraiban. - Az elnök csenget.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselőtársaim!
