Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 11 (247. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
3600 Újabb jó szándékú javaslatunkra - sajnos szomorúan kell megállapítanom - az ellenzéki reakciók végtelenül kicsinyesek, átszőve a napi politika irracionális és szakszerűtlen megnyilvánulásaival, emellett rendkívül méltánytalan és rosszindulatú kirohanásokkal, amikor például ilyeneket hallunk, hogy kampányfogás, hogy a lelkiismereti és vallásszabadsá g korlátozása, a kétharmados törvény megkerülése, hogy a javaslattevők összekeverik a fogalmakat, és másodlagos európai információkra hivatkoznak, és egyébként is fanatikus szektaüldözők. Kedves Képviselőtársaim! Rossz lelkiismeret alapján csak rosszindula tú következtetéseket lehet levonni. Furcsa és megdöbbentő, hogy azok a pártok akarnak ma bennünket demokráciából, a lelkiismereti és vallásszabadság védelméből, az emberi és állampolgári jogok be- és megtartásából kioktatni, akik annak idején ezeket az ala pvető értékeket fütyülve lépték át, illetve lassan híresekké válnak a történelmi egyházakkal szembeni gyűlöletükről. És még egy csúsztatásról: hangulatot keltünk a kisegyházak ellen. Soha egyetlen kormányzati vagy képviselői javaslatunk nem irányult a kise gyházakkal szemben, sokkal inkább azon destruktív szekták ellen, amelyek csalárd szellemi befolyásolással az állampolgári szabadságjogokat veszélyeztetik. Szakszerűtlenek és álságosak azok az ellenzéki kijelentések, amelyek mellőzik az európai és magyarors zági tényeket, konkrét ismereteket és információkat. Befejezésül hadd idézzek egy nemrég megjelent kiváló tanulmányból! A szektakérdés messze túlmutat tulajdonképpeni tárgyán, a vallásszabadság vagy a felekezeti működés problémáján. A szektavita lényege, m it kezdjen a közhatalom az olyan kollektív társadalmi szereplőkkel, amelyek deklarált vagy palástolt céljaikban és egész működésükkel a mai felfogásunk szerinti demokrácia leváltásának a programját fogalmazzák meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelz i az idő leteltét.) Így hát a vita nem szektavita, nem a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló vita, hanem a demokráciáról és a jövőnkről szóló vita. Ha döntünk, ha megszólalunk, akkor ezzel a felelősséggel tegyük! Köszönöm türelmes figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Felhívom frakcióvezetőhelyettes úr figyelmét, hogy ötperces a napirend előtti felszólalás időkerete. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőit, kíváne bármelyikük reflektál ni. (Nincs jelzés.) Nem kíván. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Balczó Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, "Státustörvény a bel- és külpolitikai viharokban" címmel. Frakcióvezetőhelyettes úr a MIÉP képviselőcs oportjának frakcióvezetőhelyettese. Öné a szó. BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A szomszédos államokban élő magyarokról szóló úgynevezett státustörvényt a parlamenti tárgyalás során az SZDSZ és részben az MSZP o ldaláról erős támadások érték, és ez a 92 százalékos arányú elfogadás ellenére is folytatódott. A hazai sajtóban fölnagyított belpolitikai vihar jó megerősítést adott a szomszéd országok, elsősorban Románia és Szlovákia kormányainak a törvény bevezetése el leni fellépésre. A fő kifogás szerint a kormány nem tájékoztatta megfelelő módon az utódállamok kormányait, megsértve ezzel érzékenységüket, hiszen tudjuk, érzékenységük csak nekik lehet. Azóta egyértelművé vált, hogy a tájékoztatás hiányának hangoztatása román részről csak ürügy, kiindulás volt a törvény érvénybelépése elleni támadáshoz. Nastase román miniszterelnök első reagálását - egyszer majd arra ébredünk, hogy 7 millió magyar él Erdélyben - még besorolhattuk az olcsó politikai poénok kategóriájába, a további lépések azonban súlyosabbak voltak: nemzetközi szervezetekhez fordulás a jogszabály területenkívülisége, az európai normákkal való összeegyeztethetetlensége és még sorolhatnánk, hogy mi miatt. A törvény ezt a próbát végül is kiállta, a Velencében hozott állásfoglalás érvényesítése nem igényli a törvény módosítását.
