Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 10 (246. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3580 az ipari park elnevezés a fontos, de az biztos, hogy a város nem indulhat el a fejlődés útján ipartelepítésre alkalmas terület nélkül. E törekvés megvalósításának célja magyar és külföldi befektetők meghonosítása. További feladat, hogy a Hajdúnánásról kivonult General Electric Részvénytársaság vezetésével folyamatosan egyeztetni kell, hogy gondoskodjanak a telephely hasznosításáról. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tisztelt Ház! Ezeknek a szándékoknak a megvalósításához széles körű párbeszédre, a szakemberek tudásának felhasználására van szükség. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem tisztelt mindnyájukat, hogy munkájukban, lehetőségeik között, támoga ssák Hajdúnánás fejlődését. Megtisztelő figyelmüket köszönöm. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem a kormány képviselőjét, kíváne reagálni az elhangzottakra. (Dr. Szakács Imre nemet int.) Nem kíván. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Baue r Tamás képviselő úr, az SZDSZ képviselője: "Háttal Európának LXV." címmel. A képviselő urat illeti a szó. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban háttal áll Európának az a Fidesz, amely valóságos hadjáratot folytat kormányzásának három és fél éve alatt a sajtó szabadsága ellen. Ebben a hadjáratban csatát vesztett a Fidesz a múlt héten, amikor az Alkotmánybíróság kihirdette a lex Pokol II.vel kapcsolatos első határozatát. Az Alkotmánybíróságot a köztársasági elnök kérte, hogy előzetes norma kontroll keretében bírálja el az Országgyűlés többsége által megszavazott lex Pokol II.t, Répássy képviselő úr és társainak törvényét. Ez a törvény arról szólna, hogy a sajtót, a rádiót, a televíziót a bíróság arra kötelezheti, hogy közölje annak a válasz át, akinek a személyéhez fűződő jogait valamilyen vélemény, amit a sajtóban közzétettek, megsérti. A bíróság nemcsak erre kötelezné az úgymond, vétkes sajtóterméket, rádió- vagy televízióadást, hanem mindig kiszabna egyfajta közérdekű bírságot is, aminek a z lenne a funkciója, hogy elrettentse a renitens újságot, rádió- vagy televízióműsort a hasonló cselekményektől. Vegyük észre: a dologban ez az igazán súlyos, nem az, hogy le kell hozni a választ! Az az igazán súlyos, hogy a nagy összegű bírsággal akarják megfélemlíteni a sajtót. Aki Répássy képviselő urat vagy a kormánypárti médiát hallgatja, az úgy tudja, hogy az Alkotmánybíróság csak a válaszadási kötelezettség megfogalmazási módját ítélte alkotmányellenesnek, magát a válaszadás jogát és a mindig kiszaba ndó bírságot nem. Ez hamis állítás. A bírság ügyében ugyanis az Alkotmánybíróság nem foglalt állást, mert a köztársasági elnök kezdeményezése erre nem vonatkozott. Mit mondhatunk, tisztelt képviselőtársaim, az Alkotmánybíróság döntése után? Hadd tegyem hoz zá, hogy jogászok, tudósok vitatják, vitatni fogják az alkotmánybírósági döntést. Nekünk, képviselőknek csak a politikai következtetések levonására van módunk. (21.00) Az első, amit nyomatékosan meg kell állapítanunk: abban a hadjáratban, amit a Fidesz a s ajtószabadság ellen három és fél éve folytat, egy csatát most elvesztettek; a háborút még nem, de ezt az egy csatát bizonyosan igen. A második megállapításunknak az kell legyen, egy kérdés az, hogy a válaszadási kötelezettséget általában elvontan alkotmány ellenesnek tekintie a magyar Alkotmánybíróság vagy sem, és egy másik kérdés az, hogy itt és most, 2001ben Magyarországon vajon az fenyegetie a polgárok szabadságát, ha a sajtóban megjelent egyes közlemények sértik valakinek az emberi méltóságát, vagy az fenyegeti inkább az emberek szabadságát, a polgárok szabadságát, hogy a kormányzati hatalom birtokosai el akarják némítani a szabad sajtót. Azt hiszem, valamennyien tudjuk, hogy itt és most mi erre a válasz.
