Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 5 (222. szám) - A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint az 1998. január 1-je és december 31-e közötti időszakokban végzett tevékenységéről szóló beszámoló; a Közbeszerzések Tanácsának a köz... - KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
343 (16.40) Azt hiszem, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy az elfogadást követő első nagyobb módosítás - 1990ben történt ez - javított a törvényen, életszerűbbé tette (Dr. Latorcai János: 1999ben!) - 1999ben, így van! , és megtartotta azo kat az erényeit a törvénynek, amelyek lehetővé tették, hogy a magyar vállalkozások versenyképesek maradjanak. A mögöttünk lévő esztendő adatai azt mutatják, hogy a kis- és középvállalatok egyre jelentősebb szereplői a közbeszerzési piacnak, a 2000. év adat ai alapján arányuk elérte az 50 százalékot. Addig, amíg a külföldön bejegyzett cégek aránya 2000ben 10 százalék körüli volt, az idei előzetes adatok alapján a kis- és középvállalkozások már közel 60 százalékban részesednek a piacból, míg a külföldön bejeg yzett vállalkozások részesedése 7 százalék körüli. A fennmaradó részt a magyarországi nagyvállalatok teszik ki, tehát a trend jó. A magyar adófizetők forintjai magyar vállalkozók szolgáltatásait egyenlítik ki és a nemzetgazdaságot gyarapítják. Egyébként a közbeszerzési piac is nő: 1999 és 2000 között közel 25 százalékkal, több mint százmilliárd forinttal bővült a pénzmozgás, és elérte az 524 milliárd forintot. A két évvel ezelőtti módosítás legfontosabb eleme és talán legfontosabb értéke is az volt, hogy je lentősen szigorította és szűkítette a hirdetmény nélküli közbeszerzési eljárások lehetőségeit. Míg a szigorítás előtti évben az ilyen típusú eljárások aránya 25 százalék körüli volt, 2000re ez a szám felére, 12 százalékra csökkent. A hirdetmény nélküli el járások háttérbe szorulása jelentősen növelte a közbeszerzési eljárások átláthatóságát és nyilvánosságát, hiszen csökkent azon döntések aránya, amelyeknek csak az eredményeit kell közzétenni a Közbeszerzési Értesítőben, egyéb adatokat a pályázóra és a pály ázatra vonatkozóan viszont nem. Ennyit a törvény előnyeiről, nagyságáról és jóságáról, viszont vannak hibái, és most egykét szót ezekről a hibákról. A kiírástól függően... - hiszen kétféle módon lehet, illetve többféle módon, de alapvetően két nagy csopor tba lehet sorolni a kiírásának módját; az egyik kiírás csak az árat veszi figyelembe, a másik mód pedig azt is, amikor egyéb szempontokat vesznek figyelembe: műszaki tartalmat, határidőt, fizetési lehetőségeket és egyebeket. Ennek az eljárásnak a során vis zonylag nagy és szubjektív a döntési lehetősége e pontrendszer alapján a döntést hozónak, és bizony ebben a pontrendszerben az ár relatíve háttérbe szorul, és minél bővebb a forrás, annál bőkezűbb a döntéshozó. Ha összevetjük az állami vagy önkormányzati h asonló műszaki tartalmú pályázatok beruházásait, jelentős áreltéréseket találhatunk. Tehát azzal, hogy összetett és nemcsak az árakat figyelembe vevő döntéseket a törvény lehetővé tesz, és ezekben nem az ár dominál, pontosan az árleszorító hatás érvényesül ése veszik el. Mondhatjuk azt is, hogy a törvény alapján igazságosan döntenek, de az elvárhatónál esetenként lényegesen drágábban dolgoztatnak. Ez a gyakorlat nem egyezik az uniós eljárással, módosítani kellene, és ha erre van fogadókészség, akkor ezt a mó dosító javaslatot megtesszük. Ezzel nem kell megvárni az uniós csatlakozást, ez nem jogharmonizációs kérdés, ez egy kicsit rendet tenne e téren. Tehetetlen a törvény azokban az esetekben is, amikor nagy összegű beruházások során a pályázat elnyerését kö vetően a pályázót különféle, a megbízó által informális módon kijelölt alvállalkozókkal való szerződéskötésre kötelezi. Eme szerződések értéke esetenként meghaladja a közbeszerzési eljárásra kötelező összeget, de mivel a megbízó itt már nem költségvetési s zerv, nem kötelezhető közbeszerzési eljárásra. Szólni kell arról a helytelen és elfogadhatatlan gyakorlatról is, amit a számvevőszéki jelentés is tartalmaz, amikor a vesztesek alvállalkozóként jelennek meg, és alvállalkozó végzi el a munkát; a fővállalkozó tulajdonképpen megdrágítja az egész eljárást, és a fővállalkozói hasznot teszi zsebre, de igazából produktuma nincs. A Számvevőszék jelentése azt mondja, hogy az eljárás szabályos, de ha ez szabályos, akkor rosszak a szabályok, ha ez törvényes, akkor ross zak a törvények, ezen változtatni kell, és mi természetesen ebben is partnerek vagyunk.
