Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 30 (245. szám) - A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
3396 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Ková cs képviselő úr nem is, aki nem volt az általános vitában, Salamon képviselő úr biztos észrevette (Dr. Kovács Zoltán: Itt voltam.) - bocsánat , hogy én nem ismételtem meg mindazokat a szempontokat, amelyeket az általános vitában elmondtam. Kovács képvisel ő úr sajnos megismételte azt, amit Salamon képviselő úr mondott el az általános vitában, mintha itt arról folyna a vita, hogy a költségvetésből vagy máshonnan finanszírozzuk a pártokat, illetve a választási kampányt. Ezek után kénytelen vagyok elismételni azt, amit én erre válaszoltam hétfőn az általános vitában. Ez a törvényjavaslat egyébként nem erről szól; ez a törvényjavaslat nem a forrásról szól, hanem a határról. De ha már Kovács képviselő úr ezt szóba hozta, kénytelen vagyok elismételni: a különbség köztünk nem ebben van. Mindenki költségvetésből finanszírozza a választási kampányt. A különbség a javaslatokban csak abból van, hogy ezt nyíltan tegyük, mint amikor a trambulinról, vagy pedig burkoltan, mint amikor a medencében piszkítja be valaki az uszo da vizét. A jelenlegi gyakorlat az, hogy, mondjuk, adott esetben a vezető kormánypárt nem nyíltan változtatja pártpénzzé a költségvetési pénzeket, hanem a költségvetésből kijuttatja a neki rokonszenves cégekhez, alapítványokhoz és intézményekhez, majd után a ezek a cégek meg egyebek juttatják el a párthoz, és ebből finanszírozzák a kampányt és finanszíroznak egyebet. (9.30) Tehát itt csak a nyílt és burkolt költségvetési pénzjuttatás között van a különbség; önök a burkoltat javasolják, milliárdos mértékben, én a nyíltat javaslom, milliós mértékben. Ez a különbség köztünk. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Salamon László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából ügyrendben kért szót. Öné a szó. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Elnézés t, ez tévedés. Nem ügyrendi, kétperces. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kétpercesben? Ez esetben is öné a szó. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Akkor rossz gombot nyomtam. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Semmi gond. Öné a szó, képviselő úr. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök asszony. Én eredetileg nem is kívántam ehhez a vitához hozzászólni. Bauer képviselő úr valóban az általános vitában is érintette ezt az utóbbi témakört, megtette ezt az észrevételét, és most is elhangzott. Az általános vitában nem tértem rá ki, de most nem tudom megállni, hogy egy közmondást ne idézzek: ki mint él, úgy ítél. Azt, hogy olyan lehetőségek vannak, amelyekről ő beszél, és hogy azokat olyan formában lehetséges egyáltalán kihasználni, azok tudhatják igazán, akik egy választást végi gharcoltak kormánypárti pozícióból. A Fidesznek erre még eddig nem volt módja, a Fidesz most fog először kormányzó koalíciós pozícióból küzdeni. Azt javaslom egyébként, hogy a vitába ne vigyü nk bele olyan elemeket, amelyek inszinuációkat, feltételezéseket tartalmaznak, mert ez nem viszi előre a vitát, hanem csak mélyíti az ellentéteket, és elmérgesítheti. Úgyhogy azt tanácsolnám a képviselő úrnak, hogy az ilyen természetű észrevételektől tartó zkodjon, mert még egyszer mondom, akkor arra gondolok, hogy ezeket a képviselő úr a saját
