Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 27 (242. szám) - Személyi ügy: - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1995. (XI.4.) Ogy. határozat megvalósulásáról szóló beszámoló, valamint a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
3082 Most az írásban előre jelentkezett képviselők nek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 1010 perces időkeretben. Elsőként Takács Imre képviselő úr következik. (Csenget.) Képviselő urat illeti a szó. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr, Miniszter Úr és idefigyelő Képviselőtársaim! Már a d élelőtt folyamán több oldalról bizonyították a felszólaló képviselők, hogy az oktatás mennyiségi fejlesztése egy ponton túl a minőség rovására megy. Ezzel kapcsolatban én már nem sokat szeretnék itt szólni, de azt azért szeretném megjegyezni, képviselőtárs aim és miniszter úr figyelmébe ajánlani azt az elgondolkodtató eredményt, amit egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat hozott. E szerint a 1564 évesek körében a magyar diplomások szövegértelmezési tudásszintje 22 ország közül a leggyengébb. Még egyszer ha ngsúlyozom, hogy a 1564 évesek körében a magyar diplomások szövegértelmezési tudásszintje 22 ország közül a leggyengébb, és körülbelül a többi ország középfokú végzettségű népessége tudásszintjének felel meg. Azt hiszem, hogy ez a tény aláhúzza azt, hogy bizony a minőségi problémák jelentkeznek a felsőoktatásban. Ezen lesújtó eredménynek számtalan oka lehet. Én csak néhány okra kívánok rámutatni. Közrejátszhat ebben a hallgatók alacsony motiváltsági szintje, ugyanis az anyagi boldogulás és a tudás nem mind ig van összhangban egymással Magyarországon. Az oktatás túlzott szakosodása is előidézheti a negatív eredményt. A délelőtt folyamán képviselőtársaim már szóltak arról, hogy a túlzott szakosodás milyen negatív eredményt hoz létre, erről így, késő este nem s zólok. A felsőfokú oktatási intézmények túlzott szakosodása akkor talán nem jelentene gondot, ha oda minden esetben magas szintű általános műveltséggel felvértezve kerülnének a hallgatók. Az általános műveltség szintje a jövőben kulcskérdés, mert tények ig azolják, hogy a szakmaváltást gyorsan csak megalapozott műveltséggel lehet valóra váltani. Hiába tervez egy mérnök egy nagyon jó mozdonyt, ami 280as sebességgel seper, ha rossz az alap, amelyen a mozdony halad, akkor ezt a gyorsaságot nem lehet elérni. A széles körű kitekintést biztosító általános műveltségre elsősorban természetesen a pedagógusoknak van szükségük. Emellett a minőség javítása azt is megköveteli, hogy az oktatók rendelkezzenek olyan személyiségjegyekkel, amelyek nélkül nem lehet eredményes a nevelés, az oktatás. Ilyen személyiségi jegynek tartom én a kreativitást, amely megköveteli a problémaérzékenységet, a szellemi mozgékonyságot, az eredetiséget és a rugalmasságot. Ilyen személyiségi jegynek tartom a lényeg gyors felismerését, az igaz ért ékek közvetítését, a jó előadókészséget, a szép magyar beszédet, a gondolkodás örömét, a szelektálni tudást és nem utolsósorban a jó humorérzéket. A személyiségi jegyek közé tartozik az igazságosság, és nagyon fontosnak tartom a hallgatók tiszteletét is. K onfucius a következőket mondta: az eszményi tanár irányítja diákjait, de nem húzza őket maga után; megnyitja előttük az utat, de nem viszi el őket a célhoz. Ha egy egyetemi oktató vagy középiskolai oktató hajót akar építeni, akkor nem kell összedudálni a h allgatókat, hogy gyűjtsenek fát, hanem meg kell szerettetni velük a végtelen tenger gyönyörűségét. Mindez vágyálom addig, amíg a tanárok anyagi és erkölcsi elismerése köztudottan nem megfelelő. Erről a délelőtt folyamán már sok képviselőtársam szólt. Néhán y évvel ezelőtt az egyik empirikus vizsgálat sajnos hazánkban a tanárokat és az egyetemi oktatókat nem előkelő helyre rangsorolta, és jóleső érzés volt egy másik vizsgálatot olvasnom, amely szerint Japánban a tanárok a foglalkozási presztízsrangsorban maga san az első helyen vannak. Polonyi István és Tímár János egyetemi tanárok rámutattak arra, hogy az 1951. évi ár- és bérreform igen alacsony szintre szállította le a tanárok kereseti arányait, és ezen arányok a mai napig is érvényesek. (20.40)
