Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 27 (242. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1995. (XI.4.) Ogy. határozat megvalósulásáról szóló beszámoló; a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VINCZE LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
2962 konkrétummentes cél a felsőoktatás kiemelt fejlesztése érdekében nem fogja segíteni továb bra sem a felsőoktatás kiemelt fejlesztését. Nem lehet igazából tudni, hogy mi van mögötte, az a kilencven nap alatt elkészülő kormányprogram, cselekvési program, amit ígér vagy akár kötelezővé is tesz az országgyűlési határozat, még teljesen nyitott. Jól tette volna, úgy gondolom, a kormányzat - három éve volt rá , hogy mellé teszi ezt a részletesebb elképzelést is, az előző országgyűlési határozat ilyen értelemben kimunkált volt. És még egy dolog hiányzik a mostaniból, szemben az előzővel: ennek az egész felsőoktatási szférának a véleménye. Akkor hosszú hónapokon keresztül folyó vitákat tartottunk és rendeztünk erről, és megnyilvánult benne az, amit a felsőoktatás aktív résztvevői, vezetői gárdája fontosnak tartott. Ez most valamiért nagyon csendben, igaz ából felsőoktatási társadalmi vitát mellőzve vagy azt aligalig megvalósítva került a Ház asztalára. Amit külön hiányolunk, hogy rendszeresen szó van itt egy Felsőoktatásfejlesztési Programról - nagy kezdőbetűkkel - mint egy meghatározó dokumentumról. Sze rettük volna, kértük, hogy kaphassuk ezt kézbe, hiszen számos reprezentatív minisztériumi kiadványt kapunk oktatási bizottsági üléseken, a postánkban; a minisztérium vezetőinek, tisztségviselőinek több fényképével egyegy "Magyar felsőoktatás" számot, tehá t van elvileg, gyakorlatilag lehetőség ilyenre, de ezt a felsőoktatásfejlesztési programot, amiből tudnánk, hogy merre is gondolja a polgári kormány a magyar felsőoktatást fejleszteni a jövőben, ha eddig igazából nem tette, nem vehetjük kézbe, és félő, ho gy ennek nem papírhiány vagy nyomdakapacitás az oka. Azt reméljük, hogy ennek ellenére a magyar felsőoktatás, mint eddig, a saját önerejéből, a benne részt vevők, az alulfizetett munkatársak lelkesedéséből, elhivatottságából, szakmaszeretetéből nem sokáig, de egy darabig még élve, tudja továbbra is biztosítani az ország szakemberszükségletét. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr, a felszólalását. Hozzászólásra következik Vincze L ászló képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Horn Gábor képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. VINCZE LÁSZLÓ , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy megtegyem vezérszónoki felszólalásomat a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló beszámolóról, valamint a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló ország gyűlési határozati javaslatokhoz. A magyar felsőoktatás számos tekintetben ma már természetesnek vett, de az 1990et megelőző időszakhoz képest drámai változásokkal fűszerezett megújulása a rendszerváltás megtörténtekor gyorsult fel. Az azóta polgárjogot n yert vadonatúj elemek döntő részét a felsőoktatás szereplői maguk kezdeményezték. A különböző felsőoktatási testületek és azok vezetői alkották meg, ezek érvényre jutásához szorgalmazták a politika szereplőinek közreműködését. A heves vitákat kiváltó refor mfolyamatok alapvetően a felsőoktatás saját termékei, ezért a velük kapcsolatos felelősségi rendszer is döntően a felsőoktatásé, nem kívánva ezzel felmenteni a mindenkori kormányt saját felelőssége alól, hiszen nagy szerepe van a már megformálódó reformelk épzelések megvalósulásában. A kezdeti reformtörekvések jelentős elemei 1993ban, a felsőoktatási törvényben öltöttek testet. Másik jelentős lépés volt a Magyar Akkreditációs Bizottság létrehozása, mely ellenőrzést gyakorolt az egyetemi autonómiák felett. E z az autonómia ugyan sokak szerint túl korán érkezett, hiszen számos szerkezeti, szervezeti megújítás fontos meglépését lényegesen egyszerűbb lehetett volna kevesebb autonómiával bíró intézményrendszeren belül végrehajtani. Ez a rendszerváltás első időszak ában kockázatvállalást jelentett. A haladást kevésbé pártoló erők az autonómia leple alatt tudták konzerválni saját elképzeléseiket.
