Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 27 (242. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BENYHE ISTVÁN egészségügyi minisztériumi államtitkár:
2941 egymással versengő biztosítóknak kell létrejönni ebben az országban, amelyek a betegek érdekeit nézik. Mert önök, tisztelt képviselőtársaim, nem a be tegek érdekeit figyelik, hanem szűk politikai érdekek miatt önök az egészségügyben semmit nem tettek, csak ígéreteket tettek annak idején, és semmit nem valósítottak meg a reformokból! Ezért az SZDSZ a kormányra kerülése esetén (Az elnök a csengő megkocogt atásával jelzi az időkeret leteltét.) az egészségügyet a legfontosabb reformterületnek tekinti. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki reagálni az elhang zottakra. Megadom a szót Benyhe István államtitkár úrnak. BENYHE ISTVÁN egészségügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Azzal kezdte felszólalását, hogy az egészségügyben vészhelyzet van. (Közbeszólá s az MSZP padsoraiból: Válság!) Szüleim gyermekkorának rossz emlékű szava nagyon furcsa konnotációkat ébreszt, ha az egészségüggyel kapcsolatban használjuk. (Zaj, közbeszólások.) Alig nyugtat meg, hogy a szó magyarul hangzott el, mindenesetre az egészségüg yben történő használata legalábbis furcsa. Kétségtelen, hogy a polgári kormány 1998ban nagyon nehéz örökséget vett át. Évtizedek öröksége, évtizedek elhanyagolt egészségügyi fejlesztése az, amivel szembe kellett néznünk, hiszen ez az utolsó nagy ellátóren dszer, ami a rendszerváltozás óta érintetlen. Hogy ez mennyire igaz, mutatja az, hogy 1994ben a Szabad Demokraták Szövetsége központi szerepet szánt az egészségügynek; nemcsak a gazdaság rendbetételét ígérték, hanem az egészségügy rendbetételét is. Hiszen a Népszabadságban megjelent - előttem van éppen - a "Bízom benne" nevezetű plakát, ahol is éppen az egészségügy helyrehozatalára gondoltak. Szolnoki Andrea főpolgármesterhelyettes asszony ma Budapest egészségügyi ellátásáért felelős, annak a fővárosnak a z egészségügyi ellátásáért, amelyik a kórházi ágyak 30 százalékát tudhatja magáénak. Kuncze Gábor elnök úr is bízott abban, hogy a szabad demokraták részvételével alakult kormány rendbe hozza az egészségügyet. Ez a rendbehozatal annyira sikerült, hogy ma m ár a Szabad Demokraták Szövetsége vészhelyzetet kiált. Valóban, az elhanyagolt, elmaradt fejlesztésekkel nekünk kell megbirkóznunk, és történtek is jelentős lépések. De szeretném figyelmeztetni az interpelláló képviselőtársakat, és azokat, akik naprend elő tt is az egészségügy vészhelyzetéről beszélnek, hogy a négy év alatt meghozott egyetlen jelentős egészségügyi normatív szabályozás, nevezetesen az úgynevezett ágylábtörvény, ami azt idézte elő, hogy Magyarországon ágyak ezreit kívánták megszüntetni, nem vá ltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy attól még soha senki nem gazdagodott meg, hogy spórolt. A magára hagyott és kivéreztetett egészségügy, ami az ország talán legnagyobb ellátórendszere a költségvetés és az önkormányzati szf éra után, nem tehető máról holnapra, egyik pillanatról a másikra virágzó területté, és évtizedek mulasztásait nagyon nehéz még három év alatt is behozni. Ennek ellenére jelentős lépések történtek. Ez volt az első olyan kormány a rendszerváltozás óta és aze lőtt is, amelyik (Derültség az SZDSZ padsoraiban.) valóban hatékonyan nyúlt hozzá az egészségügy területéhez. Utalnék arra, hogy a praxisprivatizációt követően, amit nagyon vártak a háziorvosok - és gondolom, senki nem szeretne visszamenni a régi ellátóren dszerbe , a kormány a zárszámadás elfogadásával nagyon jelentős lépést tett az egészségügyi ágazat lemaradásának pótlására. Nem beszélnék itt arról, hogy a minimálbér megemelésével az egészségügyi dolgozók nagyon jelentős része kapott nem is az ágazatnak megfelelő, de azért mégis az emberi élethez inkább alkalmazkodó bérezést.
