Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 8 (238. szám) - Az ülésnap megnyitása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
2549 A tervezet nyíltan vállalt célja, hogy a felülvizsgálat jogintézményét minden elemében rendkívüli jogorvoslattá alakítsa át. Az indok - leg alábbis a kormány érvelése szerint - elsősorban az, hogy a mármár a jogbiztonságot alapjaiban érintő legfelsőbb bírósági leterheltség a civilisztika terén valamelyest enyhíthető legyen. Az Európai Unió országjelentése is negatívumként jelöli meg évről évr e az óriási hátralékokat. (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A valódi indok azonban természetesen nemcsak ez, hanem az előző ciklusban elindított igazságügyi reform leállítása miatt előálló helyzet nehezen magyarázh ató kezelése. Mert természetesen semmi másról nincs szó, mint arról, hogy az ítélőtáblák felállításának elhalasztása, illetve számuknak ötről egyre sorvasztása a jogalkalmazásban feldolgozhatatlan ügyhátralékot keletkeztetett. Nem ez az egyetlen olyan, a p arlament előtt fekvő törvényjavaslat, amely hasonló tárgyban esetenként csak nem túl elegáns, máskor alkotmányossági aggályokat is felvető megoldásokat próbál találni a befullasztott reform ellensúlyozására. Az igaz, hogy a Legfelsőbb Bíróság ügyhátralékát feltétlenül meg kell szüntetni, de a kormány által javasolt megoldással az egyik rossz helyett most kreálunk egy újat. A bizottsági ülésen tájékoztatást kaptunk arról, hogy a polgári ügyszak 15 ezer ügyet érintő hátralékából 6 ezer ügy a felülvizsgálati e ljárással kapcsolatos. Ha az igazságszolgáltatási rendszerben ekkora hátralék keletkezhetett, az egészen bizonyos, hogy magával a rendszerrel, az egész struktúrával vannak alapvető problémák. A kormány képviselője az alkotmányügyi bizottság ülésén előadta, hogy: "Máig ellentmondás mutatkozik a '97es reformban deklarált legfelsőbb bírósági szerepkör és a Legfelsőbb Bíróság tényleges szerepe között. (9.10) A megcélzott, deklarált szerepkör a jogegységi funkció betöltése, a jogalkalmazás fejlesztésében betölt ött hangsúlyos szerep egyfelől, másfelől viszont a valóságban a Legfelsőbb Bíróság mint fellebbezési fórum működik egyrészt, másfelől egy kvázi másodfokú fellebbezési fórumként a felülvizsgálati kérelmek elbírálójaként." Azt az egyet már elfelejtette megem líteni a javaslat előadója, hogy a célzott szerepkör és a valóság azért kerülhetett ellentmondásba egymással, mert az ítélőtáblák nem kerültek felállításra, és éppen ez a kormány teremtette azt a helyzetet, amellyel most nem tudnak mit kezdeni. Az ítélőtáb lák felállításának elhalasztásakor és számuknak ötről egyre csökkentésekor még úgy szólt az érvelés, hogy egyetlen ítélőtábla is képes lesz a feladatok ellátására. Most meg azt halljuk - alig valamivel később , hogy mivel csak egy ítélőtábla van, kezdeni kell valamit a feltornyosult ügyhátralékkal. Ez az érvelés nem állja meg a helyét, de erre mi már akkor is felhívtuk a figyelmet. Óva intettük önöket a hibás lépésektől - mindhiába. Az eredmény várható volt, be is következett. A felülvizsgálati eljárás egy ötlépcsős folyamat végén teljesen új jelleget fog kapni, átalakul a felülvizsgálat jogcíme, maga a perrendtartási törvény fogja tartalmazni e rendkívüli jogorvoslat alól kizárt ügyeket. Az ilyen jellegű eljárás megengedhetőségéről egyes bírói eljárásban f ognak dönteni, az érdemi döntést egy háromtagú tanács 60 napon belül fogja meghozni, és az ügy tárgya, a felmerülő jogkérdés, a döntés és a jogi képviselő neve felkerül az internetre, hogy bárki által hozzáférhetővé váljon. A fentiekkel kapcsolatban a vita tható koncepción kívül van egy alapvető, akár alkotmányossági aggályokat is felvető probléma, amelyről már hallhattunk ma, hogy egy háromtagú tanácsban meghozott jogerős megyei ítélet megfelelőségét egyetlen legfelsőbb bírósági bíró fogja majd elbírálni. E z egy gyenge pontja a koncepciónak, és ha még alkotmányosnak minősülne is, véleményem szerint helytelen megoldás. A rendkívül nagy ügyhátralék feldolgozása természetesen a jogbiztonság szempontjából is szükséges, de nem úgy, hogy a jogorvoslati jog erőtelj es csorbításával az anyagi igazságosságot
