Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 8 (238. szám) - Az ülésnap megnyitása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
2548 Ennek fényében ezt a javaslatot a Magyar Demokrata F órum támogatja, és a módosító javaslatok figyelembevételével a tisztelt Háznak elfogadásra javasolja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását, é s egyben megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Boda Ilona képviselő asszony, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat alapvetően két fő részből áll. Az első része egy alacsonyabb szintű jogszabály, a szakmai körökben közismerten csak Büsz. néven emlegetett miniszte ri utasítás rendelkezéseit emeli át a törvénybe, és részben megváltoztatja azokat. E változtatásnak egy 1999ben hozott országgyűlési határozat az elsődleges alapja, és célja az eljárási határidők pontosabb betartatása, a felek jogainak hatékonyabb érvénye sítése. A javaslat indokolása szerint az alacsonyabb szintű jogszabályokból azok a rendelkezések kerülnek át a törvénybe, amelyek a feleket közvetlenül érintik, ezek feltételeire és korlátaira vonatkoznak, vagy a jogok érvényre juttatásának szabályait álla pítják meg. A tisztán ügyviteli jellegű szabályok az eredeti helyükön maradnak. Lehetne más megoldást is alkalmazni persze, de ez elfogadható. Így egyet lehet érteni a jegyzőkönyvvezetés szabályainak pontosításával, az elveszett iratok pótlására vonatkozó szabályok beépítésével, a megkeresett bíróság előtt lefolytatott bizonyítás szabályainak átalakításával, és lehetne folytatni a sort. A javaslat másik része a felülvizsgálati eljárásnak jellegében és rendeltetésében is jelentős megváltoztatásáról szól. Az általános indokolás összeveti az eljárások ésszerű időn belül történő befejezésének igényét és azt a további igényt, hogy az igazságszolgáltatásban az ítélkezési gyakorlat minél egységesebb legyen. Az összevetés önkényes. Egyrészt nem csak ezeknek a szempo ntoknak kell érvényesülni az eljárásokban, egy sor más alkotmányos és egyéb elvnek ugyanúgy, csorbulás nélkül jelen kell lennie az eljárásokban, mint a fenti két tényezőnek, az anyagi igazságosságnak éppúgy, mint a formális jogbiztonságnak, a jogerő intézm ényének és még sok minden másnak. Egyáltalán nem értem, miért nem merült fel a javaslat előkészítőiben az, hogy e fontos elvek biztosítása nem csak úgy történhet, hogy az egyik elv érvényesülése csak a másik rovására lehetséges. E javaslatból az tűnik ki, hogy az eljárások, úgymond, ésszerű időn belüli befejezése érdekében a felülvizsgálat jogát drasztikusan csorbítjuk. A kétfokú rendes jogorvoslat megszüntetése mellett e rendkívüli jogorvoslat elsorvasztásával jelentősen csorbulhat az anyagi igazságosság e lve, amely nélkül semmit nem érnek a bírósági eljárások. Ez nem más, mint egy elhibázott jogpolitikai koncepcióhoz való merev ragaszkodás, és ehhez egy megfelelő elmélet kreálása utólag. Egyetlen valódi és igazolható érvet nem hallunk sem ennek, sem pedig más javaslatnak a vitája kapcsán, hogy miért kellett a részben még 1994ben, részben 1997ben megkezdett igazságügyi reformot semmivé tenni. A jelenlegi kormányzat szavakban oly vehemensen küzd a kommunista rendszer maradványainak felszámolásáért, tetteibe n pedig éppen az ellenkezőjét hajtja végre. Ez a javaslat egy szocialista szemléletre való visszatérést jelent, egy 1952ben létrehozott, toldozottfoldozott tetszhalott feltámasztását. Egy reformfolyamatnak mindig vannak ellenzői, hiszen érdekeket sérthet , de nagyon nehéz arra magyarázatot adni, hogy az elavult, elmúlt rendszerbeli struktúrát miért kellene fenntartani.
