Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 8 (238. szám) - Az ülésnap megnyitása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP):
2543 reformcsomagot a parlament elfogadta. A törvény a négyszintű rendes bírósági szervezet kialakításával, amely a hatáskörök jobb elosztásával és ezért a terhek átrendezés ével jelentős segítséget nyújtott volna a bíróságok túlterheltségének csökkentésében, ugyanakkor eredményezhette volna az eljárások befejezése időtartamának lerövidítését. Az akkori szocialistaszabad demokrata kormány minden személyi és tárgyi feltételt b iztosított ahhoz, hogy Magyarországon 1999. január 1jén ismét megkezdhessék munkájukat az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek. Hogy mi történt a jelenlegi kormány intézkedései során, jól tudjuk: nem lett ítélőtábla, nem lett fellebbviteli főügyés zség, de maradt egy sor probléma az igazságügy területén. Ezek a problémák - a zengzetes szavak ellenére - a mai napig megvannak: maradt a bíróságok magas munkaleterheltsége, az eljárások befejezésének határideje lényegesen nem változott, az anyagi feltéte lek sem javultak a lehetőségekhez és a szükségességhez képest. Úgy érzem, mintha a bíróságok a kormányzat mostohagyerekei lennének. Szükségesnek tartottam mindezen kérdésekkel foglalkozni, mert álláspontom szerint mindezek összességében és összefüggésében lehet és kell a mostani törvénymódosítási javaslatnak a felülvizsgálati jogintézményre vonatkozóan értékelést adni, véleményt alkotni. Szinte valamennyi fórumon, ahol a bíróság szervezete, a bírák jogállása, de mondhatjuk úgy is: ott, ahol általában az iga zságszolgáltatás szóba került, mindenhol kérdés volt a bíróságok, a bírák munkaterhe és munkakörülményeinek nem éppen optimálisnak mondható helyzete, és mindezek vetületeként az eljárás befejezésének elhúzódása, de nem utolsósorban a Legfelsőbb Bíróság alk otmányos feladatai is problémaként vetődtek fel. Megjegyzésként: a legutolsó információm szerint a Legfelsőbb Bíróság előtt jelenleg 15 ezer ügy vár elbírálásra, és ebből 6 ezer a felülvizsgálati kérelmek száma. A most tárgyalás alatt lévő tervezet a rendk ívüli perorvoslatra vonatkozó részében, úgy vélem, összefügg az említett problémákkal és főleg a kormány által befagyasztott igazságügyi reform által megoldani kívánt problémákkal. Önmaguktól adódnak a kérdések: hogyan lehet, illetve kell megoldani a Legfe lsőbb Bíróság munkaterhének csökkentését azért, hogy az alkotmány 47. § (2) bekezdésben meghatározott feladatát maradéktalanul el tudja látni, a bíróságok jogalkalmazásának egységességét biztosítani tudja? Szabade szűkíteni a munkateher csökkentése érdeké ben a rendkívüli jogorvoslatot akkor, amikor még nem működik a kétfokú fellebbviteli rendszer? A Pp.módosításról szóló törvényjavaslat indoklása szerint is egyre fontosabb szempont az eljárások ésszerű időn belül történő befejezésének igénye. Ezzel a megá llapítással és magával a törekvéssel - és mondhatom ezt minden jogkereső személy nevében is - egyetértek. Mint gyakorló ügyvéd is elfogadhatatlannak tartom, hogy polgári jogi jogviták jelenleg is elhúzódhatnak soksok hónapig, esetleg több évig. Azzal visz ont nem érthetek egyet, hogy az eljárások ésszerű időn belüli befejezhetőségére való törekvés törvényszerűen együtt járjon a jogorvoslati fórumok számának, a jogorvoslat terjedelmének korlátozásával. Az előterjesztő szerint az sem vet fel alkotmányossági p roblémát, ha a polgári perrendtartás egyáltalán nem adna lehetőséget rendkívüli jogorvoslatra, így a felülvizsgálat igénybevételére, hiszen a jogorvoslathoz való jog alkotmányos követelménye egyfokú jogorvoslatot jelent, és ez biztosított; ezt, ha jól tudo m, egy Ab.határozat is kimondta. (Herényi Károly: Így van!) Az alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a fél jogát vagy jogos érdekét sérti. Az alkotmányban biztosított jogorvoslathoz való jog tehát azt jelenti, hogy bármelyik bíróság, más hatóság döntésének felülvizsgálata lehetséges. Az idézett alkotmányi rendelkezés azt is tartalmazza, hogy a jogor voslathoz való jog kivételesen törvénnyel korlátozható, de mindjárt felteszem a kérdést: nem követelmény egy demokratikus jogállamban az, hogy az állam biztosítsa a törvényesség minél szélesebb körben történő érvényesíthetőségét? A jogfejlődés során már el ért lehetőségeket, eredményeket illőe utóbb korlátozni a jogbiztonságra hivatkozással? Mert, tisztelt Országgyűlés, most ez történik.
