Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 8 (238. szám) - Az ülésnap megnyitása - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2538 Az alkotmányügyi bizottság ülésén részt vevő kormányképviselő a felvetett válaszokra megfelelő magyarázatot adott, és k imerítően megokolta a módosítás indokait. Én egy dolgot szeretnék a tisztelt ellenzék figyelmébe ajánlani a felvetett problémák közül, nevezetesen az csak részben igaz, hogy bírói tanácsban hozott döntést a felülvizsgálati eljárás során egyes bíró bírál el , ugyanis vannak olyan esetek, amikor jogerős határozatot nem hármas bírói tanácsban hoznak, hanem egyes bíró hoz, például a közigazgatási határozatoknál. Mint gyakorló ügyvéd mondom, mindenki tudja azt, hogy a tanácsban eljáró bíróságoknál az előadó bíró ismeri az ügyet, a másik bíró felkészül a következő ügyre, az elnök pedig vezeti a tárgyalást. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Ez nem igaz!) Tehát a másodfokú eljárásban, ahol a megengedhetőség kérdésében dönt az egyes bíró, tulajdonképpen az indoklás szerint is ő lesz az ügy előadója, tehát ő ismeri legjobban az ügyet. Végezetül tájékoztatom önöket, hogy az alkotmányügyi bizottság 15 igen szavazattal, 13 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm s zépen, képviselő úr. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Csákabonyi Balázs képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr. DR. CSÁKABONYI BALÁZS , az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kollégám megkönnyítette a dolgom, ugyanis többségi vélemény nem lévén a bizottsági ülésen - mert ilyen felszólalás nem hangzott el , gyakorlatilag ismertette az elhangzott kisebbségi véleményt, amit nem is kív ánok megismételni, hiszen majdnem minden lényeges kérdést elmondott belőle. Azonban szeretném hozzátenni, hogy a törvényjavaslat első részével - az ügyvitellel és a Büsz.nek a törvénybe történő emelésével kapcsolatos résszel - semmiféle problémája nem vol t az ellenzéknek, így a kisebbségi véleményben ezt nem is kívánom megfogalmazni, mert egyetértünk mind a megoldás módjával, mind pedig a megoldás céljával, ami a mostani államtitkári expozéban is elhangzott. A kisebbségi vélemény leglényegesebb része az, h ogy összefüggésbe hozza a felülvizsgálati kérelem elbírálásával kapcsolatos új szabályozást a Legfelsőbb Bíróságra háruló munkateherrel, ami egyébként megfogalmazódik a törvényjavaslat miniszteri indokolásában is. A bizottsági ülésen részt vevő dr. Szabó G yőző, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese is külön kitért erre a témára. (8.20) Ő számokkal támasztotta alá, hogy milyen jelentős számban vannak ma is elbírálatlan felülvizsgálati kérelmek, és nem vitásan mi is nagyon jól tudjuk azt, hogy bizony több mint két év az átlagos átfutási ideje egy felülvizsgálati kérelem elbírálásának. Gyakorlatilag a problémát mi abban jelöltük meg, hogy ez a helyzet azért állt elő, mert az 1997ben elindított igazságszolgáltatási reformnak a táblabíróságok felállításával kapcs olatos része elmaradt. Ugyanis ez a munkateher a táblabíróságok felállítása után nem jelentkezne a Legfelsőbb Bíróságon, és a Legfelsőbb Bíróság végezhetné azt a bírói gyakorlat egységesítésével kapcsolatos feladatát, amit egyébként a törvény és az alkotmá ny részére meg is határoz. A felülvizsgálati eljárás az 1992ben született alkotmánybírósági határozat szerint a törvényességi óvás intézményét váltotta fel. Ennek aztán a fejlődéséről nem szóltunk a bizottsági ülésen, és most sem kívánok róla szólni, álla mtitkár úr az expozéjában említette ezeket a különböző módosításokat. Végül is tény, hogy gyakorlatilag egy kvázi rendes jogorvoslati fórumként működik ma a felülvizsgálati kérelem, és ez a magyar társadalomban így is ismert. Az ügyvédi gyakorlatból tudom, hogy azzal jönnek a megyei bíróság ítélete után, hogy ügyvéd úr, menjünk tovább, menjünk a Legfelsőbb Bíróságig. Itt vetődik fel egy probléma, mégpedig az, hogy a felülvizsgálati kérelmek érdemi elbírálása során igenigen jelentős számban talál a Legfelső bb Bíróság anyagi jogot sértő másodfokú jogerős bírósági döntést. Tehát gyakorlatilag a koncepcióváltás következtében a jelenlegi törvényi szabályozás nem teszi lehetővé, csak nagyonnagyon szűk esetekben azt, hogy az anyagi
