Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 7 (237. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat; a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes ál... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NÉMETH IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2352 A termőföldről szóló törvény esetében is lá tjuk, hogy sántít a csikó. Itt az elővásárlási jog szabályozásának kérdését említeném, ami egyértelműen a jelenlegi használók háttérbe szorítását jelenti. Úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Problémás továbbá a haszonbérlet ügye. Egy személy 2500 hektár területet bérelhet, és természetesen egy családban többen is gazdálkodhatnak. Tehát ez a limitemelés, 300 hektár helyett, úgy gondolom, egy nagyon jelentős mértékű emelés. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a külföldiekre is vonatkozik, egyértelműen a tőkés nagybirtokrendszer megteremtését szolgálja, ami a jelenlegi fejlődési szakaszban megítélésem szerint nemkívánatos. Az előhaszonbérleti jog szabályozása tekintetében láthatjuk, hogy a törvényben nyolc kategória van. A furcsaság az előhaszonbérlet tekintet ében az, hogy a Magyar Fejlesztési Bank által dolgozói kivásárlás leple alatt értékesített 12 agrárcég közvetlen vagy közvetett tulajdonosait előjog illeti meg, melynek értelmében még a helyben lakót és a volt haszonbérlőt is megelőzik ilyen tekintetben az előhaszonbérleti sorrendben, ami, úgy gondolom, komoly sántítás a törvényjavaslat tekintetében. Ebben a törvényben láthatjuk, hogy a budapesti agglomerációt is diszkriminálják. A fővárosi agglomeráció nem olyan értelmű agglomeráció, mint amivel NyugatEu rópában sok helyen találkozunk, hogy 15 ezer lakos fölötti várossal összeépült települést tekintik annak. Itt Váctól Ráckevéig tart ez az agglomeráció. Ilyen tekintetben teljesen értelmetlennek tartom, hogy ezen a területen a földtulajdonos építkezését, il letve a bérlakásépítést miért akarják büntetni. Véleményem szerint ez elfogadhatatlan. A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat tekintetében problémásnak látom a szervezet kérdését. Elsősorban abból a szempontból látom problémásnak, hogy a felelősségi v iszonyok tisztázatlanok. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt körülbelül ezermilliárdos nagyságrendű vagyon kezeléséről van szó. Önök egy olyan szervezetet kívánnak létrehozni, amelynek az irányításába legfőképpen csak a miniszterelnöknek van beleszólási joga, é s bocsánat, nemcsak az irányításába, hanem az ellenőrzésébe is, hiszen a háromtagú felügyelőbizottságot is a miniszterelnök jelöli ki. Ilyen típusú magánosítás Magyarországon még az elmúlt tíz évben sem történt. A társadalmi kontrollnak ilyen mértékű hiány a teljesen elképesztő számomra. Az államot megillető elővásárlási jog tekintetében úgy ítélem meg, hogy önök nem mérték fel a helyzetet. Az elővásárlási jog vonatkozásában a törvény azt tartalmazza, amit Farkas Sándor szintén érzékletesen elmondott, hogy a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítvány, tehát az öröklés kapcsán meghatározott érték legyen a nemzeti földalap által megvásárolt terület vételárának a felső értéke. Úgy gondolom, hogy ez a szabály a legkönnyebben kijátszható. Egy fo rintot kell ráígérni a szerződésben, és akkor az eladó és a vevő máris tudja, hogy ezt az értéket nem tudja a nemzeti földalap megadni, mert nyilván a helyben, az önkormányzat által deklarált árat viszont valamilyen formában rögzíteni kell, mert a rendszer csak így működik. Ez az elővásárlási szabályozás teljesen alkalmatlan arra a célra, hogy a magyar gazdálkodókat, a helyben lakó, mezőgazdaságból megélő termelőket hozza kedvező helyzetbe. A másik óriási probléma ezzel a törvényjavaslattal az értékesítési és a haszonbérbeadási eljárással van. Láthatjuk, hogy értékesítésnél és haszonbérbe adásnál is versenytárgyalás van; bár ez a két versenytárgyalás jellegében eltér egymástól, hiszen értékesítésnél licitálás történik, mint ahogy a minisztérium képviselője tájékoztatott bennünket. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nyolc elővásárlási kategória szerint lebonyolított licitálás miféleképpen fog működni. Azok az egyszerű gazdaemberek, akik még a kárpótlási licitnél azt a közös licitet sem tudták átlá tni és követni, hogy fogják ezt a nyolc kategóriát megkülönböztetni, és ezt ki vezényli le? Melyik kategóriában ki határozhatja meg, hogy hol vannak a legalacsonyabb és a legmagasabb eladási árak? Hol van a szubjektivitás határa e tekintetben? Úgy gondolom , hogy ez teljesen működésképtelen a gyakorlatban.
