Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 7 (237. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat; a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes ál... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KIS ZOLTÁN, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2336 nemzeti földalap, illetve a földtörvénykezés elsődleges célját abban jelölte meg - igaz, csak vicces formában , hogy bizonyára valamely kormány közeli karógyártó cégnek van szüksége megrendelésekre. Ezeken túl a bizottság kormánypárti többsége a nemzeti földalapról szóló törvényt a gazdálkodók, a gazdálkodó családok érdekében álló törvénynek tekinti, ennek megfelelően a kormánypárti képviselők 13 igen szavazata mellett az ellenzék 6 ellenszavazatával az Országgyűlésnek a törvénytervezetet általános vitára ajánlja, majd a szükséges módosítások után elfogadásra javasol ja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ugyanezen bizottságban és ugyane tárgyban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Kis Zoltán képviselő úr ismerteti. Öné a szó , képviselő úr. DR. KIS ZOLTÁN , a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ahogy a többségi vélemény előadójától hallottuk, szerény ellenzéki részvétel mellett folyt ez a vita. (10.10) Szerényen, valóban, megpróbáltuk érveinket előadni, bár az elnök úr erélyes felhívása miatt, miszerint közelednek az ünnepek, fogjuk rövidre mondandónkat, speciel nekem sem sikerült mind a három törvényről elmondani azt, a mit szerettem volna. (Horváth Béla: Megsértődtél és kimentél, Zoli!) Ennek ellenére a kisebbségi vélemény természetesen kialakult, és nemcsak a karógyártó kft.k vonatkozásában, hanem a nemzeti földalap vonatkozásában arról a gondról, amely ezt az ágazatot '92 óta a föld viszonylatában feszíti. Nyilvánvaló, hogy rendezni kell, de nem úgy, hogy intézményeket hozunk létre, amelyekkel állami előjogokkal, állami pénzekből elővásárlási jogot biztosítva kvázi a földet államosítjuk, és később használatba vagy tula jdonba adjuk a számunkra kedves és hozzánk közel álló köröknek, hanem úgy, hogy azokat a gazdálkodókat, akik most bérelt vagy föld nélküli területeken kénytelenek élni vagy nehezen gazdálkodni, azokat hozza helyzetbe. Nem számolt az előterjesztés azzal, ho gy a nemzeti földalap megteremtésének vonatkozásában milyen pénzügyi feltételrendszer áll rendelkezésre, jóllehet, a jogalkotási törvény előírja, hogy gazdasági hatástanulmányt kell készíteni. Ez, feltételezvén, hogy a költségvetésből ismerten az erre az é vre öt milliárd forinttal, majd a következőre ismételten öt milliárd forinttal létrehozandó földalap földvásárlásait, egy százezer forintos hektáronkénti földvásárlási árat is figyelembe véve, összességében nem több, mint százezer hektár, amelyet, mondjuk így, meg tudna venni, nyilvánvalóan ez 2 százaléka körül van a termőföldnek, nem lesz végrehajtható, tehát igazából nem oldja meg sem a pénzügyi háttérrel, sem az intézményrendszerrel azt a problémát, amiről szó van. Ráadásul nincs meg az a koncepció, amel ynek alapján a birtokot rendezni akarja. Nincs meg az az elképzelés, hogy milyen birtokszerkezetet akarunk ebben az országban, amelyhez természetesen jogi és nem utolsósorban közgazdasági preferenciák is szükségesek. Az ellenzék véleménye az, hogy a birtok rendezési folyamatok elősegítésére azoknak a mezőgazdasági termelőknek kell támogatást nyújtani, akik jelen pillanatban önerőből nem képesek földet vásárolni. De ne az állam vegye meg és adja oda majd később azoknak, akiknek ő jónak látja, hanem helyzetbe kell hozni azokat, akik már most a gazdálkodásban ilyen kényszerű körülmények között munkálkodnak. Felvetődött és komoly problémát jelent, hogy ez a jogintézmény kettős irányítás alatt működik, a tulajdonosi jogokat a földművelési és vidékfejlesztési minis zter gyakorolja, ellenben a menedzsment kiválasztása, annak irányítása miniszterelnöki hatáskörbe tartozik, nevezetesen mind az igazgató, mind a felügyelőbizottság tagjai. Ez később konfliktusokat idézhet elő.
