Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 7 (237. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat; a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes ál... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PAP JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója:
2317 Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A mezőgazdasági törvé nycsomag tárgyalása kapcsán nincs könnyű helyzetben a bizottsági előadó. Egyrészt azért, mert a rendkívül hosszú ülésen sok minden hangzott el, másrészt a javaslatok kapcsán legtöbben az egész mezőgazdaság problémájáról is beszéltek. Ez így helyes, csak sz erencsésebb lett volna magáról a három törvényről beszélni. Ennek ellenére igyekszem röviden, a pro és kontra érveket felsorakoztatva ismertetni a bizottság véleményét, hogy miért is tartottuk általános vitára alkalmasnak a nemzeti földalapról szóló T/5262 . számú javaslatot. Gyakori érvként hangzott el, hogy cél nélküli ez a törvény. Erre egyértelműen megfogalmazásra és megvilágításra került, hogy a földbirtokpolitika megvalósításának alapvető eszköze, nem is beszélve a földpiac beindításáról, a földkészle tgazdálkodásról, amely a földművelésből élethivatásszerűen élőket kívánja segíteni. A birtokpolitikai irányelvek hiányolását sem magyarázza semmivel, mivel azok a 2. §ban felsorolásra kerülnek. Másik érv volt - mint feltételezés , hogy klientúrára épít. A törvény ezzel szemben egyértelműen fogalmaz, amikor preferenciákról beszél. Ebben pedig egyértelműen a családi gazdálkodókat emeli ki; ha a család klientúra, azt hiszem, ez vállalható. Aggályként merült fel az állattenyésztési telepek körüli földterület ek biztosítása. Ezen el kell gondolkodni, és ezt valóban biztosítani kell. Az 50 éves haszonbérlet és hitelezői bizonytalanság összekapcsolása nem reális veszély, az alkalmazottak helyzete pedig nem a földalap kérdése. Nagyon fontos terület, de nem a földa laphoz, a nemzeti földalaphoz tartozó törvény kérdése. Ellenzéki oldalról is elhangzott, hogy a földalap része lehet a mezőgazdasági koncepcióváltásnak, csak nem így, hanem az öt törvénnyel együtt, és nem hárommal. A földalap rendeltetése az kellene hogy l egyen: védje a nemzeti kincset és a leghatékonyabban hasznosítsuk azt. Maga a földalap ezért jön létre. Nem állja meg a helyét az a vád sem, hogy koncepció híján azt tesz a kormány, amit akar, mert a kerettörvény alapján igenis azt teheti, amit itt célként és birtokpolitikai irányelvként megfogalmaztunk a kerettörvényben. A felügyelőbizottságba parlamenti pártokat is szívesen láttak volna néhányan, de ez nem pártpolitika, ez piac, ez nemzeti földalap. Felesleges aggodalom a vevők és bérlők kijelölése, mert a vásárlásnak és a haszonbérletnek meghatározott menete van, és nem kijelölés. Az adó- és értékbizonylat szerinti árat még a mai áraknál is alacsonyabbnak ítélik ellenzéki képviselőtársaink, és azt mondják, hogy ezért nem fog működni. Szerintük nem fog műk ödni, de ez is csak egy szűk részre érvényes. Teljes félreértés az is, miszerint a családon belül nem működik az öröklés és az ajándékozás intézménye, ez nem más, mint riogatás, mert ezt a jogot természetesen senki nem érinti. A jövedelemtermelést szinte m inden hozzászóló felvetette, ami önmagában igaz, de ettől a javaslattól ez javulhat és nem romolhat, ami azért lényeges, mert mindenki saját földjén kíván gazdálkodni. A föld nagyfokú szétaprózottságát meg kell szüntetni, ebben egyetértés van, csak néhánya n nem látják e törvénnyel megoldhatónak. Félreértés az is, miszerint az államot elővásárlás illeti meg minden termőföldre. Ilyen nincs a törvényben. Elhangzott, hogy ez földosztó törvény, valakitől el akar venni, és másnak érdemtelenül adni; miközben senki től nem vesz el, mert felajánlással megy, és nem kötelező eladni, haszonbérbe adni. Eközben ad, mégpedig sokaknak, akik ebből szeretnének megélni. Sokan a ciklus elejére szerették volna ezt a törvényt. Ez így igaz. Szerencsés volna, de jobb későn, mint soh a. Az ellenzéki vádakra elhangzott, hogy olyan keretlehetőségeket teremt az agrárágazat szereplőinek, amelyek gyökeresen eltérnek az elmúlt 4050 év gyakorlatától, határozott irányt mutatnak, lehetőségeket teremtenek. Ehhez azonban ki kell mozdulni a koráb bi beidegződésekből. Miért baj az, ha valódi tulajdonosok hozzájutnak jussukhoz, még akkor is, ha jól működő gazdaságok találhatók a tulajdonuk helyén? A jól működő társaságok ebben a keretben is megtalálják a lehetőségüket és működőképesek maradnak.
