Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - Személyi ügy: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
232 is kimagaslóan nagy érték volt, és én azt veszem észre, hogy ma is az a világpiacon. Az, hogy ilyen minőségi búz át termelünk, gondolok a takarmánybúzára, azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdaságnak mindenképpen meg kell védenie és meg kell őriznie azt. Amikor beszélünk a 304050 vagy 60 évvel ezelőtti értékekről, meg kell említenünk, hogy azok a cséplőgépek, amelyek kel akkor dolgoztak itt Magyarországon településeken, olyan tiszta búzát tettek az asztalra, hogy azt nem kellett sem szitálni, sem rostálni, magtisztítást elvégezni rajta, kiváló búzát adott rögtön. Természetesen ennek az előzménye az volt, hogy csomóba v ágták le a kenyérgabonát, keresztbe rakták, majd az asztagban megérlelték a búzát, és olyan minőséget kapott, hogy semmiféle beavatkozást nem igényelt. Tehát ezt kell visszaállítani, e minőséget kell megőrizni. Természetesen arról a technikáról, ami akkor volt, ma már nem beszélhetünk. Ennek egyik megoldása a magtárak azonnali támogatása, hogy tudja az elcsépelt gabonát hova raktározni. Ez mindenképpen az egyik legfontosabb. A másik, amit a modern gépvilágban a technika megoldott, hogy megfelelő kombájnsoro zatokat kell ide állítani, tekintettel arra, hogy a magángazdaságok felszaporodtak, és szinte egy hét alatt le kell aratni ezt a búzát, nem lehet várni, nem szabad megvárni a kéthárom hetet, mert esetleg közbejön egy esős időszak. Akkor azok a cséplőgépek háromnégyezer mázsát csépeltek el szezonban. Ma már ez nevetségesen hangzik, mert ma egy ClaasDominator vagy egy John Deer típusú kombájn, vagy bármelyiket mondhatom, szinte két nap alatt elintézi. Ez a megoldás látszik legbiztosabbnak. Tehát nagy tiszt elettel kérem a kormány valamennyi tagját, hogy figyeljenek erre a problémára. Külön örülök, hogy a pénzügyminiszter úr ezt hallja, hisz egy megyében élünk, Karcagon is ugyanaz a probléma, ugyanaz a probléma Soroksár térségében, de Kaposvárott és szerte az országban is, mint amit elmondok. (18.10) Ne szégyellje a termelő, és ezt a szégyent töröljük le az emberek arcáról! Én is, amikor most 300 mázsát betakarítottam kombájn által eső után, az ember szemlesütve nézi a vevőt, hogy nem olyan a búzám, amilyennek kél. Én tudom, hogy mi a baja, ő meg fitymál. Tehát mélyen sérti a parasztember érdekét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és mélyen sérti valamennyi magyar állampolgárnak a tekintélyét. Adjuk vissza a búzá nak a tekintélyét ezzel a megoldással! Elmondtam sokszor már és fogok is még szólni róla, de ugyanakkor javaslatot is adok: a gépparksűrűséget és a raktárakat azonnal növelni kell a termelők számára, akkor a búza értéke visszanyeri a tekintélyét, még ha a fajtaválasztást is hozzátesszük, akkor meg még inkább. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönjük, képviselő úr. A kormány nevében Kékkői Zoltán államtitkár úr kíván válaszolni. Tessék, államtitkár úr! K ÉKKŐI ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr napirend utáni kérdése igen összetett, ezért engedtessék meg, hogy ennek megfelelően adhassak vá laszt a felvetésére. Az előző napi parlamenti kérdések döntően a gabonapiachoz kapcsolódtak, melyek megválaszolásakor igyekeztem tájékoztatást adni a betakarítás eredményességéről, az azt követő piaci helyzetről és azokról az erőfeszítésekről, melyekkel mi nden lehetséges eszközt igyekszünk felhasználni a piaci stabilitás érdekében. A piacgazdaságnak megfelelően a piaci egyensúly a mindenkori kereslet és a kínálat összhangját jelenti. Tehát az adott termék árát a mindenkori kereslet és a kínálat határozza me g, és ez vonatkozik
