Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
2301 fideszes kormányzat már sikeresen szembefordította egymással az embereket, ak kor attól kellene félnem, hogy esetleg megfosztanak a tiszteletadás jogától. Pedig akkor még nem tudtam, mi történik délután Kovács Lászlóval, Demszky Gáborral és Mécs Imrével. Ebből különösen fájó, ami Mécs Imrével történt. Nem tudtam, hogy azt az embert, akinek át kellett élnie a halálra ítéltetés borzalmas kínját, majd az életfogytiglani börtön reménytelenségét, később a BM általi megfigyelést, a munkahelyekről való kirúgásokat, azt az embert méltatlan megaláztatás éri; hogy azok, akik már a szocializmus puha bölcsőjében ringatózhattak a nyolcvanas években, mert szüleik érthető okból és érthető módon csendesebben vagy készségesebben alkalmazkodtak a rendszer rendjéhez, és akik éppen a Mécs Imrefélék harcainak köszönhetően ma itt ülhetnek a hatalom bárson yszékeiben, nem találtak módot arra, hogy megvédjék őt. De nemcsak akkor, azóta sem gondolkodtak el, azóta sem néztek magukba, sőt folytatják az indulatok gerjesztését. Tisztelt Képviselőtársaim! Árulják el, hogyan merészelhet ítélkezni az 1956ban még csa k kétéves mai igazságügyminiszter afelett, hogy milyen párthoz tartozik és milyen elveket követ az az ember, akit 1956ban halálra ítéltek. Hogyan ítélkezhet, és mit tudhat egyáltalán az igazi, embert próbáló kínok által kiszenvedett gondolatokról? És mit tudhat arról, hogy a bekiabálók mögött valójában milyen emberi sorsok húzódtak meg? Hogyan merészeli kinyilatkoztatni, hogy mögötte van az igazság? Szégyen, hogy a kormány és a kormánypártok egyes tagjai minden valódi emberi alap nélkül az erkölcsiség íté lőmestereinek nevezik ki magukat. De ez a dolog nemcsak szégyen, hanem politikailag igen veszélyes magatartás is. Mert miközben hatalmi ítélkezéseikkel emberek indulatait ébresztik fel újra és újra, úgy fordítják szembe egymással az embereket, hogy azokat a volt és szép számmal önök mellé csatlakozott egykori kommunista párttagokat, vagy az akkori rendszert más módon kiszolgálókat rejtegetik, akik pedig másként gondolkodnak, mint önök, azokat üldözik. Milyen példát mutatnak elvtelen alkalmazkodásból? Milyen példát mutatnak moralitásból? De nemcsak gyomorszorító és nemcsak emberileg elítélendő az önök magatartása, hanem történelmi tanulságok szerint a magyar jövőre is veszélyes. Ha átgondolnák a magyar történelmet, könnyen megérthetnék, hogy a balsors sohasem csak úgy magától sújtotta ezt a kis népet. A balsorsot az idegen elnyomáson túl gyakran hozta ránk a belső széthúzás, a különböző hatalmi érdekek által gerjesztett belső indulatok, az egymás elfogadása helyett a mások kirekesztésére törekvő politika. Hoss zabbrövidebb idő alatt az ilyen politika mindig zsákutcába vezetett. Onnan visszajönni mindig sokba került a népnek. Kérdezem, ha ülne itt bárki is a kormány tagjai közül, hogy milyen rövid távú, önös hatalmi törekvéseik miatt vezetik most az országot úja bb zsákutcába. Köszönöm a figyelmüket. (Bauer Tamás tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Latorcai János képviselő úr, a Fidesz képviselője: "Az utolsó magyar Gulag felszabadulása 1956. október 30án" cí mmel. Képviselő urat illeti a szó. DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vasárnap volt 45 éve, hogy az önkény eltiporta 1956 októberének csodálatos forradalmát. 45 év már történelmileg is értékelhető idő, emberi leg pedig talán elegendően nagynak kellene lennie ahhoz, hogy a szükséges bocsánatkérések megtörténhessenek, és ennek hatására az indulatok csillapodjanak. A 45 év ellenére a teljes megbékéléshez, az ünnepi emelkedettség megteremtéséhez még sok mindennel a dós napjaink társadalma. Nem csoda ez, hiszen a forradalomról és az azt követő megtorlás éveiről még mindig nem rendelkezünk kellő információval. Ma ehhez szeretnék egy kis adalékkal szolgálni. Közismert, hogy az ötvenes évek első felében a börtönök már ne m voltak képesek befogadni a politikai elítélteket, ezért a szovjet Gulagok mintájára úgynevezett közérdekű, valójában
