Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - Személyi ügy: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter:
230 hogy az egyébként joggal abszolút prioritást élvező dezinflációs folyamat eredményeképpen a gazdasági növekedés lassulás a miatt ne szakadnánk le végzetesen a fejlett világtól." Ma az én felszólásom üzenete egy ismételt figyelmeztetés. Milyen kár, hogy a tudásalapú technológiának és intézményeknek sikeres Magyarországán a balhiedelmek ilyen hangoztatása még mindig létezik. A magyarázatot annak tulajdonítom, hogy a kommunista diktatúrák országából, gazdaságpolitikájából még a csőd után is, a piacgazdaság rendszerében is szerepet kap a gondolatvilág, amelyik intenzív beavatkozás rendszerét preferálja, alkalmazza. Így jut szerep hez egy másik ortodoxia, a neoklasszikus, monetarista, fiskális, posztCaseydirektívák paradigmája. A baj ezzel az orvossággal nemcsak az, hogy fájdalmas, hanem az, hogy nem gyógyít, hanem árt. Ha a gazdaságpolitikának ilyen kancsal szemű optikája befolyá solja a döntéshozók látását - ha befolyásolná , akkor szükségtelen terheknek és lemaradásoknak vetnénk alá magunkat. Mert a restrikciós gazdaságpolitika azáltal, hogy a keresletet úgy szorítja vissza, hogy a foglalkoztatást korlátozza, a termelés visszata rtása folytán a kínálatot korlátozza, ami természetesen az árakat emeli. Tehát mind a két rossz rosszabbodik. Az eredmény: emelkedő munkanélküliség és emelkedő infláció. Majd ha idővel, a vásárlóképesség csökkenésével csökkennek az árak... - ez a folyamat a kikoplalás gyötrelme, amit az 199596os években Bokroscsomag néven ismert meg az ország, pedig akkor a józan ész és logika közgazdaságtana a kikoplalás helyett a kinövekedés lehetőségét választhatta volna. A megszorítások és terhek helyett a kinövekedé s ösztönzésére lett volna szükség. Mégis most, 2001ben így formál véleményt a befolyásos hetilap, a Figyelő: "A Fidesz által magyar modellnek kikiáltott gazdaságpolitika inkonzisztens, mert egyre több olyan célkitűzést próbál elérni, amelyek önmagukban vé ve is ellentmondanak egymásnak." Tisztelt Ház! Befejezésül: a kinövekedés stabilizál, a több kínálat egyensúlya több kereslettel; közben az államháztartás mérlege is javul. A gazdaságtörténelem évtizedeken át, évezredeken át demonstrálja az árak csökkenésé t a növekedés, a fejlődés nyomában. Ezt teszi manapság, 2001ben a magyar modell. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. A kormány nevében a pénzügyminiszter úr kíván válaszolni? (Jelzésre :) Igen, Varga Mihály pénzügyminiszter úr válaszol. (18.00) VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter : Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném megköszönni, hogy erre a fontos kérdésre ráirányította a figyelmünket. Valóban rendkívül m egalapozott módon szólt arról, hogy milyen összefüggések lehetnek a gazdaság növekedése és az infláció között. Kétségtelen tény, hogy ma Magyarországon igen élénk vita kíséri az infláció leszorításának, az infláció megtörésének stratégiai kérdésként kezelt ügyét. Jómagam is azt gondolom, hogy az élet sok esetben jóval bonyolultabb annál, mint hogy néhány valóban talán kissé már poros közgazdasági elképzelés alapján próbáljunk meg ezekbe a gazdasági folyamatokba beavatkozni, és próbáljunk meg tankönyvszerű m egoldásokat találni többek között az infláció kezelésére is. Azt hiszem, a magyar gazdaságtörténetből az elmúlt tíz esztendőben nem hiányozhatott a palettáról azoknak a példáknak a sora, amikor bizony a korábbi közgazdasági iskoláknak egyegy elképzelése c áfolódott meg. Sokan és sokszor elmondtuk például a kilencvenes évek elején, hogy a leggyorsabb és a legsimább átmenet egyik feltétele lehet az, ha minél gyorsabban privatizálunk, ha minél gyorsabban bontjuk le az állami tulajdont a gazdaságban. Ma már per sze tudjuk, hogy az élet ennél jóval sokrétűbb és sokszínűbb volt. Többek között kiderült számunkra, hogy nyilvánvalóan ahol az állam monopolhelyzetet adott át akár a magántulajdonnak, a magánszférának, ott igazából érdemi változások nem nagyon történtek. Csak arra utalok, hogy az energiaszolgáltatóknál történt privatizáció után az állami monopóliumok helyett magánmonopóliumok alakultak ki, hiszen ma még
