Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Dr. Fenyvessy Zoltán (MIÉP) - a miniszterelnökhöz - "Felgyorsul-e az agyelszívás Magyarországról" címmel - DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): - ELNÖK (dr. Áder János): - GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár:
2198 miniszterelnök megbízásából Glattfelder Béla államtitkár úr válaszol. Fenyvessy Zoltán képviselő urat illeti a szó. DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Áll amtitkár Úr! A nyár folyamán több olyan hír látott napvilágot, amely szerint Németország a korábbinál jóval nagyobb számú külföldi számítógépes szakembert szeretne foglalkoztatni - köztük igen szép számban hazánkból is. Az is a közelmúlt híre volt, hogy No rvégia szívesen foglalkoztatna nagyszámú magyar orvost. Természetesen mindkét gazdag nyugateurópai ország az említett szakmákban dolgozó magyar szakembereknek a hazai fizetés többszörösét tudja fizetni, amely olyan csábítás, aminek igen nehéz ellenállni. Nem is az ő esetleges elcsábulási hajlandóságuk az érthetetlen - hiszen ki ne szeretne magának és családjának jobb megélhetési körülményeket biztosítani , hanem a kormányzat illetékeseinek konok hallgatása a témáról. Tudjuk, hogy ma is igen sok kiváló mag yar tudós és szakember végez külföldön - az amerikai és az európai kontinensen egyaránt - munkát, komoly hasznot hozva az őket fogadó államnak. Tudjuk azonban azt is, hogy ezeknek a tudósoknak és nagy tudású szakembereknek a képzésére a szegény Magyarorszá g igen nagy összegeket fordított, azonban a képzés haszna nem itthon, hanem már a csábító országban jelentkezik. Ezáltal a képzésbe sok pénzt és energiát fektető szegény ország még szegényebb, az adott személyek képzéséhez semmivel hozzá nem járuló gazdag ország pedig még gazdagabb lesz. Eddig azért nem volt annyira aggasztó ez a jelenség, mert nem volt tömeges méretű. Most viszont ezres nagyságrendű igényekről szólnak a hírek. Vajon felesleg vane csonka hazánkban számítógépes szakemberekből és orvosokból? Vajon mivel veszít többet az ország, ha jó szakemberei kimennek külföldre a jobb kereset érdekében, vagy ha jobb fizetéssel itthon tartjuk őket? Vajon kire alapozzuk a jövőben nélkülözhetetlen informatika fejlesztését és az egészségügyi ellátás javítását, ha ezek legkiválóbb művelői itthagyják az országot? Vajon olyan gazdagok vagyunke, hogy mi képezzük ki Németország informatikusainak és Norvégia orvosainak egy részét? - és mindezt természetesen a képzést végző állam irányában tett mindenféle ellenszolgá ltatás nélkül. A kérdésem tehát az, hogy kíváne tenni valamit a kormányzat a nagyszámú agyelszívás megelőzésére, és ha igen, mit, vagy pedig tétlenül nézi az ország kifosztásának újabb formáját, amiben igen csekély vigasz lenne az, hogy azok a szakemberek , akik ott vállalnak munkát, végre teljesítményüknek megfelelő fizetést kapnak, viszont országunk és a fejlett országok közötti szakadék tovább mélyül. Várom az államtitkár úr válaszát. ELNÖK (dr. Áder János) : Az interpellációra Glattfelder Béla államtitká r úr válaszol. GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Minden ország alapvető érdeke, hogy a legjobban képzett, legnagyobb tudású szakembereit otthon tartsa, és számukra a saját határain belül biztosítsa a lehetőséget arra, hogy tehetségüket, képességüket kifejtsék, és nemcsak saját boldogulásukra, hanem az adott ország boldogulására is tevékenykedhessenek, alkothassanak. A Szécheny iterv megalkotásakor az egyik fő célkitűzésünk éppen az volt, hogy Magyarországon a gazdaság fejlődéséhez szükséges tudás növeléséhez is hozzájárulhassunk, hogy Magyarország komoly lépéseket tehessen a tudásalapú gazdaság kialakítására. Nem véletlen, hogy a Széchenyiterv egyik fontos alprogramja az információs társadalom fejlesztésének a kérdése, és a különböző támogatásaink jelentős részben arra irányulnak, hogy a magyar pedagógusok, a közalkalmazottak, a köztisztviselők, illetve a vállalkozók is részese ivé válhassanak az információs társadalomnak, ehhez gépeket, eszközöket kapjanak, fejlesztéseket hajthassanak végre. Az elmúlt időszakban jelentős