Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
2147 nevezhetnénk bérleti s zerződésnek is, mindjárt közérthetőbb volna. A feladatellátási szerződés az alapellátás balsikerű funkcionális privatizációját idézi, mert vagyoni privatizáció nélkül az állami, illetve önkormányzati tulajdon megőrzése mellett adja át a működtetés, a beteg ellátás kötelezettségét a befektető pályázó részére. Az ingatlan értékesítése esetén az egészségügyi szolgáltató feladatátvállalási szerződést köt, melynek keretében az adásvételi szerződés megkötése is lehetővé válik. Bár a törvényjavaslat 8. § (3) bekezd ése szerint az alapellátás kivételével egészségügyi közintézmény, egyház és közhasznú szervezet köthet csak feladatellátási, illetve átvállalási szerződést, a 12. § (3) bekezdése szerint egészségügyi közintézménynek minősül egy kht. is, amelyben az állam vagy az önkormányzat többségi tulajdonnal rendelkezik. A törvényjavaslat 8. § (3) bekezdése az alapellátást kiemeli az betegellátás egyéb területei közül, eszerint a háziorvosok vásárolhatnak, illetve bérelhetnek praxist. Ez megfelel az európai gyakorlatna k, és ezzel a Magyar Igazság és Élet Pártja egyetért. Ugyanakkor a törvényjavaslat nem tartalmazza az alapellátás vagyoni privatizációjával kapcsolatos és szükséges egyéb szabályozást. Például hiányzik az önkormányzati felelősség tartalma, a praxisnyitás e ngedélyezési rendszere s a többi. Az önkormányzatok feladata a területi ellátási kötelezettség határainak megállapítása, ezek módosítása, az adott terület praxisszámának meghatározása, mivel egyértelmű, hogy korlátlanul nem nyitható háziorvosi praxis. Lega lább egy paragrafust megérdemelt volna az alapellátás privatizációjának szabályozása. A feladatellátási, illetve a feladatátvállalási szerződés két lehetősége alkalmas jogi megoldás az alap- és járóbetegszakellátás privatizációjához, a fekvőbetegellátás vonatkozásában azonban ezt már aggályosnak tartjuk. A szerződések tartalmi követelményeit a törvényjavaslat tartalmazza ugyan, de nem tartalmaz garanciát a hosszú távú működés feltételeire, a betegellátás minőségének javítására, a betegellátás szakmai spek trumának megőrzésére vonatkozóan. Minden kht. azt az osztályt, részleget szüntetheti meg, amelyiket kedve tartja? Ugyanakkor ezek a szerződések alkalmasak lehetnek arra, hogy a gazdasági társaság tőkeemeléssel a tulajdonosi arányok kedvezőtlen változását i dézze elő, amely az önkormányzati vagyon veszélyeztetését jelenti. Ha nincs valódi privatizáció, nincs vagyonértékesítés annak minden előnyével, kockázatával és felelősségével, felmerül a kérdés, hogy vajon miért köt egy egészségügyi szolgáltató kht. felad atellátási szerződést, illetve az állami szerv miért hirdeti meg a pályázatot a szerződés megkötése céljából. Bár a miniszter úr interpellációnkra adott válaszában azt mondta, "szó sincs arról, hogy a magyarországi kórházak működési zavarral küzdenének", a z állami szervek mégis nyilvánvalóan a betegellátással kapcsolatos nyomasztó és kilátástalan pénzügyi gondjaiktól való megszabadulást remélik a mazochista tőkebefektetőktől. A pályázó pedig nyerni szeretne. Többet remél, mint amennyit invesztál, nem képzel hető el ugyanis, hogy egy tőkeerős pályázó kht. mint irgalmas szamaritánus merő áldozatkészségből áldoz százmilliókat - Szeged esetében 1,52 milliárdot ígértek - az általa felvállalt, eddig veszteséges eüintézményre a nyereség, illetve a befektetés megté rülésének a legkisebb reménye nélkül. Hogyan lehet az ilyen nagy arányú befektetéseket a betegellátás területén a jelen finanszírozási rendszer mellett visszanyerni, illetve nyereséget termelni? A kórházi tevékenység során a bevétel kizárólag a szolgáltatá sok bővítése, tehát a diagnosztikus és terápiás többlettevékenység révén növelhető, ez pedig az indokolatlan, felesleges és drága vizsgálatok és beavatkozások veszélyes növekedésével jár, ahogyan ezt a MIÉP interpellációiban már kifejtette. A privatizált i ntézményeknek megvan a lehetőségük arra, hogy kontroll nélkül hatalmas összegeket vonjanak ki az OEPkasszából a többi ellátó kárára. A nyereség biztosításának másik módja a leépítés, a kevésbé jól fizető szakmák megszüntetése, illetve az egészségügyi szem élyzet létszámának kritikus csökkentése.
