Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2144 járó, illetve fekvőbetegszakell átás önállósága, biztossá vált a háziorvosi és házi gyermekorvosi rendszer működtetése. Törvényi szabályozás alapján ismét megkezdhette munkáját a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerész Kamara. Szintén törvényi úton megvalósult a gyógyszertárak tula jdoni és működési feltételeinek rendezése. Mindezzel együtt az ágazat egész területén nagyléptékű intézményi rekonstrukció zajlott műszerbeszerzéssel, a technikai feltételek korszerűsítésével. Objektív szükségletek alapján indultak a szakmai fejlesztések. (11.00) Az 1994es választásokat követően az ágazat átalakítása megrekedt, s az újjáalakult parlament első két évében csupán egy alkalommal tárgyalt egészségügyet érintő javaslatot, a korábban már említett 1996. évi LXIII., úgynevezett kapacitástörvényt. K ezdetét vette egy azóta is tartó vita a pénzügyi kormányzattal. Állításuk szerint a torz egészségügyi struktúrába felesleges a minimálisnál több pénzt fektetni, mert az elvész anélkül, hogy legcsekélyebb hasznát látnánk. Ha figyelembe vesszük, hogy az idei évben az elfogadott költségvetésen kívül több tíz milliárd forint forrás került a rendszerbe, és ennek semmiféle pozitív hatását nem észleljük, érdemes egy pillanatig elgondolkozni ezen a véleményen. De csupán egy pillanatig, mert az egészségügy sajátságo s közgazdasági viszonyai nem hasonlíthatók össze a gazdasági élet más területeivel. Itt az átalakítás alatt is működőképesnek kell maradni, s ez többletforrás nélkül igen nehéz. A felvetés arra mindenesetre jó, hogy ráirányítsa a figyelmünket a torz strukt úrára. Eközben az élet más területein bekövetkezett változások az egészségügyben is éreztették hatásukat. Az ágazaton belüli jogi és közgazdasági értelemben kedvező helyzetbe hozott családorvosi rendszer mintájára a többi szereplő is hasonló jogosítványoka t követelt, követel magának, s a törvényi szabályozás hiányát kihasználva, ahol tudott, élt a lehetőséggel. A egészségügyi intézmények többségét birtokló és üzemeltető önkormányzatok is észlelve, hogy a törvényhozás nem kíván a kérdéssel foglalkozni, számo s helyen az egészségügyből induló nyomásnak engedve, saját hatáskörben láttak a probléma megoldásához. Ezen kezdeményezések jóformán minden esetben félelmeket és ebből fakadó konfliktusokat generáltak. Halaszthatatlanná vált tehát a törvényi szabályozás, m elynek nagyon szűk keretet enged a csupán kétharmados többséggel megváltoztatható önkormányzati törvény. Tehát igazat adok Vojnik képviselő asszonynak, valóban, a törvényt akkor kell megalkotni, ha a helyzet szabályozást igényel. Úgy gondoljuk, hogy most e ljött ez az idő. Miről is szól a kormány javaslata? Elöljáróban le kell szögezni és nyomatékosan hangsúlyozni, hogy diszpozitív törvényjavaslatról van szó, azaz az abban foglaltak megvalósítása a résztvevőkre nem kötelező, saját belátásukra bízza a döntést , élneke a lehetőséggel vagy sem. Két lényeges részre lehet bontani az előterjesztést. A törvényjavaslat első része az egészségügyi közszolgáltatásról szól. Meghatározza, hogy mit értünk ez alatt, és tételesen felsorolja, hogy az állam milyen formában gon doskodik az alkotmányban is rögzített kötelezettségeiről. Ezt követően a javaslat a feladatellátási és a feladatátvállalási szerződést definiálja. Előző esetben az egészségügyi közszolgáltatásról gondoskodó szerv nem a tulajdonában vagy fenntartásában álló szolgáltató útján látja el a feladatot, de saját létesítményében. Utóbbi esetben az egészségügyi tevékenységhez szükséges létesítmények és eszközök is a feladatot átvállaló szolgáltató tulajdonában vannak. Mindkét variáció esetén a javaslat tételesen fels orolja a szerződés kötelező tartalmi elemeit. Ez biztosítja, hogy a szakmai követelményeknek megfelelően, az ellátás biztonságát garantálva jöjjenek létre az új működtetési formák, de úgy, hogy közben se az ellátottak biztonsága, se pedig az ott dolgozók h elyzete ne kerüljön veszélybe. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az ellátás biztonságának érdekében további garanciális elemek beépítése szükséges a törvénybe. Elejét kell venni annak, hogy veszteséges működés miatt felszámolásra kerüljön az egész ségügyi intézmény, és jogutód nélküli megszüntetése veszélyeztesse az ellátást. A feladatot ellátó legyen köteles évente benyújtani a vele szerződött,
