Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 5 (235. szám) - A tőkepiacról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
2061 A szakirodalom a pénzügyi piacokat az alábbiak szerint cso portosítja: pénz- és tőkepiac, nyílt és zárt piac, elsődleges és másodlagos piac, valamint azonnali és határidős piac. Helyénvaló, hogy a törvényjavaslat nem foglalkozik a pénzpiaccal, amely rövid távú ügyleteket tartalmaz. Nem is értem, miért kifogásolja a törvényjavaslat elején azt, hogy a váltóval nem foglalkozik - a váltó egyértelműen a pénzpiac eszköze. Viszont jobb iránytűt kellene adni a tőkepiachoz tartozó hosszú lejáratú ügyleteknek. A törvényjavaslat IV. fejezete az értékpapírok nyílt- és zártkörű forgalomba hozataláról és a forgalomba hozatal feltételeiről helyesen szól. Közismert, hogy az elsődleges piacon új értékpapírok kerülnek a tőkepiac vérkeringésébe, a megtakarítások ekkor válnak a működő tőke részévé. Ezért az elsődleges piac szabályozásá t kiemelten kell biztosítani. A másodlagos piacon pedig az előző időszakban kibocsátott értékpapírok forgalmazása valósul meg. A törvényjavaslatnak olyan szabályozást kellene tartalmaznia, amely kizárja az állam erőszakos beavatkozását a piacon kialakult k eresletikínálati viszonyokba. A miniszter úr az expozéjában helyesen szólt arról, hogy a tőkepiac nem azonos a tőzsdével. Igaz, a tőzsde nagyon fontos szelete az értékpapírpiacnak, mondta a miniszter úr, a tőzsdének pedig a részvénypiac csupán egyik fonto s része. Teljesen igaza van ebben, hiszen amellett, hogy a tőzsdén megjelenik az értékpapírok forgalmazása, különösen a fejlett országokban, egyre inkább biztos az, hogy a jövőben nálunk is, a harmadik piacon, egyre nagyobb lesz az értékpapírpiac forgalma. Helyes, hogy a törvényjavaslat 317. §a rögzíti a tőzsde szabályozását, azonban a tőzsdei jogban a szóbeli ígéret teljesen azonos súlyú az írásbeli ígérettel. Nagyon helyénvaló itt a londoni tőzsde címerében szereplő mondat, amiben az szerepel, hogy: szav am a kötelezvényem. Valóban jó lenne, ha a magyar tőzsdén ez a jelmondat érvényesülne. André Kostolany mondja a Tőzsdeszeminárium című könyvében, hogy a piacgazdaságban a rendszer motorja a tőzsde, a motor üzemanyaga a megtakarítás. Hazánkban mindkettővel gondok vannak, ezt már említettem. A Financial Times rámutat arra, hogy megcsappant a befektetők érdeklődése a BÉT iránt, pedig 199698ig, idézem a cikket: "a volt kommunista országok között a legélénkebb és a legjobban menedzselt börzének számított a BÉT ." (18.50) Ugyanakkor 2000ben az értéktőzsde a környező országok részvénypiacaihoz képest a legrosszabb eredményt érte el. Kevés a hazai befektetői bázis, ennek sok oka van, most nincs idő erről beszélni. A BÉT sokat veszített vonzerejéből, a külföldi bef ektetők körében is. Nincsenek új kibocsátások, és a nemzetközi tőzsdei folyamatok sem mindig kedvezően alakulnak, de a kormány felelőssége is jelentős a BÉT mélyrepüléséért. A külföldiek nem tolerálták - ezt sok külföldi cikk írja - a kormány gázár- é s gyógyszeráremeléssel kapcsolatos lépéseit, az áremelkedések korlátozását. Az nyilvánvaló, hogy a jelentős áremelkedést a magyar társadalom nagy része nem lenne képes elviselni, de a piaci folyamatok által kikényszerített áremelkedéseket nem szabad a kor mánynak megakadályozni, hanem szociális intézkedésekkel kell azokat kompenzálni. 2000 márciusától megkezdődött a folyamatos külfölditőkekivonás, és augusztusig 488 millió euró elhagyta az országot. Hazánkban 2000ben a részvénypiac mozgását a részvények h áromnegyed részét birtokló külföldi befektetők döntései határozták meg. A hazai kisbefektetőket elriasztja a bevezetett 20 százalékos forrásadó is. A kormány rövid távú politikai érdekeket szolgáló tőzsdei beavatkozásai nemcsak a vállalkozók beruházásainak értékét csökkentik, hanem a kisbefektetőknek is jelentős veszteséget okoznak. A háztartások számára a tőzsde 2000 második negyedévében 20 százalék veszteséget eredményezett, 2001 első két hónapjában tovább romlott a tőzsdei helyzet, és ez most is tapaszta lható. 2000 negyedik negyedévében a háztartások 17,8 milliárd forintot veszítettek, 2001 januárjában és februárjában 24,9 milliárd forintot.
